Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

ban kimondták, hogy a jogos igénylők kérésére az oklevelek őrzőjének ki kell adnia azokat (különben a törvényhatósági tisztek végrehajtást vihettek rá). Oklevelek productióját illetően két törvény az országgyűlések terméke: az 1625. májusi II. tc. (ez Brassó városát kötelezi arra, hogy produkálja a Törcsvárt illető oklevelet) és az imént említett 1669. január-márciusi XXXVII. tc. (eszerint a productio az illető vármegye két főbírája és lehetőleg hat, de legalább négy táblai ülnök előtt történjék). Különleges jogi helyzetű személyek, csoportok, rétegek birtokjogait is szabályozták törvényesen. Több tc.-et alkottak az özvegyek, árvák jószágainak kérdéséről. Az elsőt mindjárt Mihai Viteazul Erdélybe ütése után (1599. novemberi XI. tc): Mihai ne adja másnak az özvegyek és árvák jószágait, az elvetteket adassa vissza. Már jóval az elsőnagy uralmi válság lezárulta után, 1612 májusában hoznak törvényt arra (X. tc), hogy a zavarok alatt Erdélyen kívül nevelkedett és akkor hazatérő árváknak vissza kell adni birtokaikat. A Bethlen Gábor uralmának kezdetén felcsapó rendi hullám e téren is produkál törvényt (1614. februármárciusi XVI. tc): azoknak az özvegyeknek, akiknek Báthory Gábor idején, férjük elítéltetése kapcsán vagy törvényes ítélet nélkül elvették birtokaikat, peres eljárás nélkül adják vissza ezeket. Bethlen Gábor halála után a rendek ismét törvénybe iktatják az özvegyek jogait (1630. január-februári XX. tc): a fiscus (a korábbi gyakorlattal ellentétben, amely szerint az özvegynek csak 16 ház jobbágyot hagytak meg) ne vegye el azoktól a magvaszakadt férj jószágát, a fiak ne vehessék el anyjuktól (a felosztáskor 16 ház jobbággyal elégítvén ki); a magvaszakadt egyházi nemes jószága is maradjon özvegyéé. Az 1657. márciusi V. tc. viszont az özvegy kezét köti meg ura rámaradt jószágában: ha kárt tesz benne, az örökös azonnal pert indíthat ellene, és az rövidített eljárással folytatható le (csak egy nóvum lehetséges, más perorvoslat nem) a sedrián, onnan fellebbezés nyílik a fejedelmi táblára vagy az országgyűlésre, és a perben elmarasztalt özvegyet kiteszik a jószágból (még ha szerződésileg övé is az), csak dósát kapja vissza; ha zálogban van nála a birtok, az örökös tegye le a zálogösszeget. A gyámokra mindez nem vonatkozik. A törvényhatóságok tisztjeinek soron kívül kellett tárgyalniuk ezeket a pereket. Ugyanilyen perfolyamot biztosított a törvény arra az esetre is, ha az örökösök háborgatták az özvegyet birtokában. Az utolsó ilyen törvény, az 1663. szeptemberi V. tc. az örökösök elől elfoglalt birtokok azoknak való visszaadását rendeli el (1657 utáni foglalásnál brevis processusszal). További különleges esetet szabályoz az 1643. április-májusi IX. tc: az olyan falvakban, ahol a fiscusnak is vannak telkei, a földek, rétek és