Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

szággyűlésnck pedig nem kevesebb, mint nyolc törvénye tárgyazza ezt a kérdést: a XIV. tc. (a jobbágykeresés módjában visszaállítja az 1619 eló'tti gyakorlatot; a Fogarasföldéró'l 1628 óta elszökötteket visszaadatja); a XV. (az 1632 eleje ótasóaknára futó jobbágyok kiadandók, azok is, akik korábban mentek az aknákra, és később felhagytak a sóvágással); a XXVII. (az 1634. május-júniusi XVI. tc. megerősítése, a helységek sorához a közép-szolnoki Tasnádot és Zilahot is hozzá csapva); XXXI. (a prédikátorhoz állt jobbágy - vagy szolga - felkérésének módja); XXXVII. (Debrecen korábbi kiváltságát oda redukálja, hogy csak az 1625 előtt odaszökött jobbágyok maradhatnak ott); XXXIX. (a korábbi jobbágykereső törvénycikkek általános megerősítése); XLV. (a magát törvényesen másnak kötött székely zsellért nem kell kiadni, a „csak olyan elébb búdosó ember"-t a fejedelem adományozza el tetszése szerint); és aXLVIII. (a Székelyhíd újvárosába szökött jobbágyok is kiadandók). 1636 mindenesetre szünet az ilyen tárgyú törvényhozásban - ami, 1599/1600 tapasztalatai alapján, szinte váratlanul hat; a rendek 1637 márciusában három törvénnyel kárpótolják magukat a kihagyásért (VIII. tc: ha a nagybányaiak nem adják ki az odafutott erdélyi jobbágyokat, eltiltják áruik oda kivitelét; XVI.: a jobbágykeresés módja Biharban is a szokásos legyen, kivéve a hódoltságot, ahová a szolgabírónak nem lenne biztonságos kimenni; XXIV: az 1635. május-júniusi XIV. tc. fogarasföldi rendelkezéseinek megerősítése, a reductiókor való elszámolás módjának meghatározásával és azzal kiegészítve, hogy a szabad akaratából hazatérni kívánó jobbágy nem tartóztatható). Újabb három törvénycikk a terméke az 1638. április—májusi gyűlésnek: a XI. tc. (a korábbi, jobbágykereső törvények megújítása annak hozzáadásával, hogy a fejedelem tisztjei és drabantjai ne menjenek rá a nemesség jószágaira, és a szökevényeket adják ki a fiscus birtokairól is); a XXI. (a jobbágyreductio módjára vonatkozó 1619-cs törvény módosítással való megerősítése) és a XXV (ez a Bihar megyéből való jobbágykérés gyakorlatát módosítja úgy, hogy a - távol lakó - felperes ne veszítse el jogait amiatt, mert három ízben sem érkezhetett rá a per tárgyalására). Egy év kihagyásával, az 1640. április-májusi országgyűlésen találkozunk ismét ilyen típusú törvényekkel: a IV. tc-el (ez csak azokat a régebbi törvényeket erősíti meg, amelyek szerint a szökött jobbágyokat a fiscus birtokaiból is ki kell adni) és a VIII.-kai (a Feketetóra a jövőben futó jobbágyok kiadandók). Néhány év szünet után, az 1643. április-májusi országgyűlésen került napirendre ez a téma, négy törvényt is iniciálva: a XVIII. tc-et (a szökött jobbágy adójáról szóló további törvények megerősítése); a XX.-at