Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

(a nemességet szerzett szökött jobbágyok is visszaviendők); a XXV.-et (a fugitivusok - korábbi törvénycikkek szerint - török területről is visszahozandók, az ország és az egyes nemesek veszélye nélkül) és a XXXIV.-et (a fiscus jószágaiba szökött jobbágyok reductióját illető korábbi törvények megerősítése). Az 1643. április-májusi XXV. tc.-et 1644 januárjában is megerősítik (V. tc), és a hadi előkészületek kellős közepén még arra is van idejük, hogy külön törvényt (VIII. tc.) hozzanak arról, hogy a hajdúvárosok is tartsák meg a jobbágyok visszaszolgáltatásáról szóló törvénycikket. 1647 március-áprilisában is a hajdúvárosok magatartása ad alkalmat törvényalkotásra (VI. tc); az ott való jobbágykeresésre nézve az 1626-os törvényt, illetve általában a korábbi törvényeket erősítik meg, az elszökött jobbágyok felkérését szolgabíróval engedélyezik, perükben pedig az 1619-es törvényt nyilvánítják mértékadónak. A kérdés ezzel se jut nyugvópontra, úgyhogy az 1648. március-áprilisi III. tc-ben igen részletesen kell szabályozni a hajdúvárosokból való jobbágykercsés módját. Ugyanez a gyűlés inti le törvénycikkben (IX.) a fogarasföldi boérokat a jobbágykeresésben való hatalmaskodástól, és szabályozza (a XV. tc-ben) a korábban mentes Debrecentől való jobbágykérést. Némileg új színt visz a szökött jobbágyok ügyében való törvényalkotásba az 1649 eleji rendi visszaütés: törvényben rögzítik azt, hogy a fejedelem Kővárt nem teszi liber baronatusszá, a nemesség onnan is felkérheti jobbágyait - az ottani fiscalis jószágokból elfutott jobbágyikat pedig ne erőszakkal vegyék vissza (1649. január-márciusi III. tc), és megerősítik azokat a törvényeket, amelyek szerint a fiscus jószágaiból is a nemesi birtokokkal egyenlő módon lehessen felkérni a jobbágyot. Egy-két évre rendkívül bő még az ily természetű törvénytermés. Az 1650. márciusi országgyűlés négy törvényt mutathat fel: a XV. tc.-et (az Erdélyből erőszakkal jobbágyot kivivők elfoghatok); a XX.-at (a fugitivusok városokból és zászlók alól is visszavihetők); XXIII. tc (a váradi hajdúk is tartozzanak visszaadni az odaszökötteket) és a XXVI.-at (a korábbi gyakorlattal ellentétben a 20 éven aluli legényjobbágyok is redukálhatok): az 1651. február-márciusi gyűlés kettőt: a VII. tc.-et (a jobbágyreductio módjára vonatkozó 1638-as törvény megerősítése) és a XIV.-et (a városokba futó jobbágyok után onnan is fizessék az adót). Pár év szünet után az 1655. februári országgyűlés hoz újabb három törvényt erről a kérdésről: az V. tc.-et (a jobbágykérő brevis processusok a pereskedők akarata szerint vihetik a fejedelmi táblán vagy az illetékes törvényhatóság sedriáján), a VII.-ct (a végházakba futott jobbágyok asszonyai kiadandók szolgálatra) és a VIII.-at (a Jenő vára alatti szigetre futottak is redukálhatok). Az 1656. febru-