Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
II. A rendek jogait szabályozó törvények
séges erejű, mert amikor az uralmi válság rendkívül élessé válásával, Vitéz Mihály beütésével Erdély legkülönbözőbb rétegei mozgásba jönnek, a rendek egyéb, igen súlyos gondjaik közt is egyre-másra találnak időt és módot jobbágyrepetitiós törvények hozatalára. Mindjárt az 1599. novemberi gyűlés rendelkezik arról (XVII. tc.), hogy a székelyföldi nemesség ős jobbágyai, akik most a szabad székelyek közé íratták magukat, visszaadandók uruknak. 1600 márciusában újabb törvényben (IV. tc.) rendelkeznek a megyékből és városokból a székelyek közé szökött (és ott esetleg magukat a szabad székelyek közé beíratott) jobbágyok visszaadásáról. Még egy jó hónappal a Mihály elleni felkelés előtt, 1600 júliusában is két törvényt alkotnak a szökött jobbágyok ellen: a III. tc. a katonának állt (és onnan volt urukat fenyegető) jobbágyok (és szolgák) visszaadásának kötelezettségét mondja ki, a XII. pedig a Mihály bejövetele óta egyszerűen csak lakhelyükről másúvá mentekét. Ezt a két törvényt erősíti meg az 1601. január-februári XIII. tc. is (azt adva még hozzá, hogy a nemcslányt elvevő és felesége után nemesi földre szálló jobbágyot feleségétől kérjék meg). A Bocskai-szabadságharc más jellegű gondjai szintén nem akadályai ily törvényalkotásnak (1606. áprilisi XIII. tc): ismét általánosságban mondják ki a jobbágyok visszaadását, a fejedelem viszont (a kincstári jövedelmek állapotára és az ország rendkívüli szükségleteire hivatkozva) eléri azt, hogy a sóvágónak állt fugitivusokat ne lehessen visszakövetelni. Rákóczi Zsigmond uralmának első fél évében ismét három törvényt hoznak a szökött jobbágyokról: az 1607. márciusi VIII. tc. (egy 1602-es törvény megerősítéseképpen) az eljárás módját szabályozza; a XVIII. tc még Moldvából is visszakövetelné (diplomáciai úton) a súlyos időkben odafutott jobbágyokat; az 1607. júniusi XXXVI. tc. pedig az 1600 óta elszökött jobbágyok általános visszajuttatása mellett azt is kimondja, hogy a nőtlen, de felnőtt korú jobbágyok és az özvegy jobbágyasszonyok is visszaviendők. Az 1609. április-májusi gyűlés ismét két törvénycikket produkál e téren: a VIII. tc-et (minthogy a fejedelem kiadatja a nemességgel a Kővár tartományától elszökött jobbágyokat, vele is megértetik ezt az odaszököttekről) és a IX. tc-et, amelyik ismét általánosságban rendelkezik. (Megjegyzendő: a rendek Váradé,?, Debrecen ellen is panaszkodtak.) Az év októberében újabb két törvény az ilyen típusú termés: a IX. tc. a hajdúuralom következménye (a hajdúk közé állt jobbágyok visszavihetését rendeli el), a XVII. tc. a szökött jobbágyok adózására korábban hozott törvény t erősíti meg. Az 1610. év megint termékeny három törvénycikkével: a március-áprilisi országgyűlés, megerősítve az 1588-as, az 1607. júniusi és az 1609-es törvényeket, újból elrendeli a szökött jobbágyok mindenünnen való kiadatását