Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

szeptemberében (a VII. tc-el) egyszerűen megerősítik a szökött jobbágyok visszaadásáról rendelkező törvényeket; ugyanez történik 1584 szeptemberében (VII. tc.). 1585 szeptemberében is csak annyit toldanak a korábbi rendelkezésekhez, hogy a sedriákról bocsássák fel appcllatióban a szökött jobbágyokat illető ítéleteket (VI. tc). 1586 májusában (X. tc.) azt a rendelkezést erősítik meg, hogy az ily jobbágyok onnan fizessék az ország adóját, ahová szöktek. 1587 áprilisában is általában mondják ki a jobbágyok visszavitelét, az adózásra vonatkozókat kifejezetten érvényesítve Görgény, Déva vártartományára és Fogarasföldére is (az utóbbi rendelkezésből az gyanítható, hogy Fogarasföldeminden tételes rendelkezés nélkül - ugyanolyan mentességet élvezett a szökött jobbágyok visszaadásának kötelezettsége alól, mint a másik két váruradalom-VI. tc). Az 1587. októberi VII. tc. ismét csak a jobbágyok visszaadásának kimondása. Nagyobb arányú rendezést hoz a nagy rendi hullám kezdetén az 1588. decemberi országgyűlés: előbb (a fejedelem propositiójára) 1556 novemberéről 1571 májusára teszi át a házas jobbágyok és özvegyek visszavihetésének határidejét (kivévén ebből a már perben állókat XIII. tc), majd megszüntet bizonyos régi és újabban kialakult mentességet (a jobbágyok Görgény, Sajó és Gyulafehérvár uradalmából is visszaszolgáltatandók - Fogarasföldéről itt sincs szó - XIV. tc), elvágja a lehetőségét annak, hogy a sóvágónak állt és visszakövetelt jobbágyot formális kiadatása után erővel visszatartsák, vagy egyszerűen letagadják, visszaadatja a még férjhez nem ment özvegy jobbágyasszonyokat is. Váradnak és Tasnádnak azért mentességet biztosít az 1588decembere előtti odamenetelre nézve (XV. tc). Külön szabályozza az országgyűlés a váradi vár megyényi tartományából való repetitió módját (XVI.). Debrecen változatlanul mentes marad, az odaszökött jobbágyok azonban onnan adózzanak (XVIII.). 1591 novemberében újra kimondják: a jobbágyok mindenünnen kiadandók (Debrecen nem szerepel a felsorolásban - XXIV. tc), és szabályozzák a kiadási eljárást: az udvarbírák és tiszttartók az ily ügyekben kötelesek törvényt állni (XXV. tc), és ne kelljen a falu füstin kérni és saját erővel megfogatni a szökevényt (XXIX. tc). 1594 februárjában ismét törvényt hoznak a szökött jobbágyok mindenünnen való megadatásáról (XV. tc), az év májusában pedig újra megerősítik az erre vonatkozó korábbi törvénycikket (XIII. tc). Most néhány év szünet következik, és 1597 április-májusában is csak a korábbi törvények megtartását határozzák el újra (XXIII. tc). Azt lehetne hinni: a rendek szeme nagyobb kérdésekre lévén függesztve, nem találnak időt ennek a birtokjogi részletkérdésnek a pertraktálására. Valójában inkább arról van szó, hogy a régi gyakorlat elég-