Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

ve is, amelyekben a birtokos nem fejedelmi jogok így vagy amúgy történt alkalmazásaképpen vesztette el birtokát, vagy háborították meg abban. A birtokfoglalás, -háborítás ügyében hozott törvények sorát az 1556. november-decemberi országgyűlés azon rendelkezése nyitja meg, amely az erőszakos birtokfoglalók elleni korábbi törvényt (besztercebányai tc.) erősíti meg. Pár hónapra rá egy egyedi ügy iniciál törvényt: az 1557. júniusi országgyűlés dönt úgy, hogy a királynő adassa vissza Báthory Györggyel Bakos Zsigmond elfoglalt jószágait. Vitéz Mihály beütése után is sürgősen törvényt kell hozni a háborús időben szomszédaikat megháborítok ellen, brevis processusszal fenyegetve őket (1599. novemberi XV. tc.). Ismét több évtizedes szünet következik. Csak az 1630. január-februári országgyűlés veti fel újra ezt a kérdést: V. tc.-ében az az évi áprilisi törvényszakra utalva az 1613 óta történt erőszakos foglalások ügyét, a fiscus által történt foglalások kivizsgálását a fejedelcmasszonyra és tanácsára bízva. I. Rákóczi György ideje ismét csak egy egyedi jellegű rendelkezést hoz: az 1634. május-júniusi XXII. tc.-et Kapi András elfoglalt bahnai házának visszaadásáról. A korszak utolsó évtizedeinek két ilyen törvénye is egyedi ügyeket rendez: az 1667. január-februári XLV. tc. a Szalánczi Jánostól mostohaanyja, Bclényi Zsigmondné által elfoglalt jószágot adatja vissza karhatalmi úton az elsőnek; az 1678. októberi XXXV. tc. az Ilosvai Péter által Budai Zsigmond árváitól erővel elvett márama- rosi havast adatja vissza amazoknak. Különleges kérdést szabályoz az 1588. decemberi XXXII. tc: a jobbágy más birtokostól való elrablását tiltja meg. Több törvény hozatalára adtak okot a birtokperek: általános rendelkezésekre és egyedi döntésekre egyaránt. Az első ilyen az 1544. augusztusi XI. tc: Almás vára ügyét a királynő bocsássa ítélet alá. 1549 decemberében ugyanilyen egyedi jellegű az a tc (XXV), amely szerint a kolozsváriak és beszterceiek birtokpereiben (a megyékben bírt jószágaikat illetően) a főispánok, főbírák és a városok polgárai vallomására kell tekintettel lenni. Innen kezdve ezek az ügyek több mint egy évszázadra eltűnnek a törvényhozás látóköréből, csak az Apafi-kor termel több ilyen törvényt. Előbb az 1664. novemberi országgyűlés erősíti meg (XIV. tc-ben) a fejedelem resolutióját: ha Apor Lázár továbbra is eltiltja a kézdivásárhelyieket bizonyos erdőkről, esetenként a törvényszabta büntetést fizesse, követeléseit peres úton hajtsa be; aztán az 1671. november-decemberi XVIII. tc-be kerül bele több jószág ügyében való döntés és a fejedelemnek az az ígérete, hogy a jövőben senki kérésére nem ad fejedelmi brachiumot jószág elfoglalására. Az 1678. októberi országgyűlés (amely a Béldi-párt Erdélyben maradt fejeivel való leszámolás mellett - és ez akció támogatására - nagyarányú sére-