Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

lemorvoslást folytat) egész sor ilyen törvényt hoz: a XXXII. tc.-et (Harasztosi György hagyatékának, Rohi falu - fiscalis jószág, zálogban - zálogösszegének ügyében, a fejedelmi praefectus elé igazítva a dolgot); a XXXVI.-at (Béldi Pál magyarlapádi portióját illetően a fiscus előbb Mikes Kelement elégítse ki, aki ezt még Béldi elítéltetése előtt elfoglalta adósság fejében, aztán adja ki a vérrokonok részét, a saját részét átadhatja a korábbi donatariusnak); a XXXVII. tc. (egy birtokperben az illetékes vármegye első sedriáján hozzanak ítéletet) és a XLIII.-at (néhai Bálintfi Kristófné s Bálintfi János atyjafiainak vitájában az országgyűlés úgy dönt, hogy a fiúágat illető jószágok a fiág, a leányágiak a lcányág kezébe adandók). Az 1683. februári XVI. tc. egy jogtalanul eladott birtokot adat vissza a vevővel. Az eladásra nem jogosult, Kemény János özvegye, Lónyai Anna rövidesen újra tc. tárgya: Kemény Simon örökösei tékozlással vádolják az özvegy fejedelemasszonyt, a gerendi jószág nagy részének elidegenítését kérik rajta számon, s az 1684. márciusi országgyűlés (XVI. tc.-ével) jónak látja biztosokat kiküldeni az ügyben. Jobbágykeresés Különleges és rengetegszer szabályozott típusa a birtokjogi ügyeknek a jobbágyrepetitióké, a szökött jobbágyok visszaköveteléséé. Bármi fárasztó is, de (a lehetséges tömörítéssel) képet kell adnunk erről a törvényanyagról is. A legelső ilyen törvény az 1556. november-decemberi, ez az utolsó két évben elszökött jobbágyokat adatja vissza uruknak (már az ügyben kialakult „antiquus ordó"-ra hivatkozva). Ezt a rendelkezést újítja fel az 1558. júniusi országgyűlés is. 1560 márciusában csak annyit mondanak ki, hogy a szökött jobbágyokat illető szokás (cossuetudo) a következő országgyűlésig maradjon meg. 1560 novemberében ismét a korábbi szokást erősítik meg (azzal, hogy e tekintetben az uralkodó birtokai a nemességéivel azonos helyzetben legyenek). Csak általában mondja ki az 1561. áprilisi gyűlés is a szökött jobbágyoknak a régi consuetudo szerinti visszavitelét. Az 1561. novemberi törvény az uralkodójószágaira szökött jobbágyok visszaadásáról rendelkezik röviden. 1563 júniusában történik az a jogilag különös eset, hogy a magyar natio külön törvényt hoz (a más két natio az 1556. novemberi-decemberi törvényhez ragaszkodván): a Zápolya János halála előtt elszökött jobbágyok per útján sem vihetők vissza, az azóta elköltözöttek viszont igen. Erre válaszul az 1564. januári országgyűlés újra megerősíti az 1556-os