Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

tok a valódi örökös kezére került.) A fiscus kezén levőjószágok is megtámadhatók voltak. A törvény mindenesetre kárpótlásról biztosította azokat, akik Mihai Viteazul kivcrésekor szolgálatokat tettek a rendeknek, és most elvesztették birtokaikat (ha ti. azóta nem fordultak az ország ellen). Végül az 1608. szeptemberi VII. tc. hozta meg a jus ligatum feloldását - hogy azután az 1609. április-májusi III. tc, a jus ligatum megszűnése következtében indult peráradat miatt „az közöttünk való szép unió et concordia" veszélyét látva, békességesebb időkre napolja el az ily perek ellátását. Törvények sora foglalkozik elkobzott birtokok visszaadásának ügyeivel. A már említett 1540. augusztusi törvény és 1542. decemberi törvény részben ide is volna sorolható. Ideszámít az 1550. februári V. tc (kérés a királynőhöz özv. Daczó Máténénak és gyermekeinek két falu visszaadása iránt); az 1565. januári törvény a korábban hűtlenségeimén elvett birtokok visszaadásáról; a Mihai Viteazul bejövetele utáni 1599. novemberi XII. tc (Mihai a bolyai, monorai stb. tiszttartói által elvett nemesi jószágok visszaadását ígéri); az 1600. júliusi XXVII. tc. (az egyes nemesektől, árváiktól vagy özvegyüktől elfoglalt javakról a vármegye vagy a főispán készítsen jegyzéket, és Mihai ezek alapján ítéltesse vissza a birtokot a jogosultnak); az 1600. október-novemberi X. tc. (az aranyosszékiek brevis processus szerint visszakövetelhetik a marosújvári „házhoz" erőszakkal foglalt jószágaikat); az 1610. március-áprilisi IX. tc (egy olyan személy birtokait adatja vissza, aki 1594-ben mint a lengyel király udvari gyalogjainak kapitánya tartózkodott külföldön, és így sorolták a Báthoryakkal kinnlevők és haza nem térők közé); az (1612-es törvényt felújító) 1619. májusi XXXVIII. tc. (a zavarok alatt eltávozott és most visszatérő örökösök peres úton követeljék vissza közben elfoglalt jószágaikat). E törvények zöme az első nagy uralmi válság és következményeinek terméke volt. Bethlen Gábor idejétől azonban az uralmi rendszer 1657-ig szilárd, ily típusú törvényhozásra nincs szükség. Csak az újabb uralmi válság idején és közvetlenül utána tűnnek fel ismét az ilyen törvények: az 1660. október-novemberi XI. tc. (a fejedelem az utolsó egy évben elfoglalt jószágok visszaadását ígéri, csak az Erdélyből kimentekét véve ki ebből); az 1663. szeptemberi XII. tc. (a később országos szerepet játszó Nagy Tamás jószágainak visszaadása); és az 1664. január-februári XXXIV-XXXV. tc (a Rákőczi-Kcmény-párt két exponált vezetője, Gyulai Ferenc és Ebeni István birtokainak visszaadása). Az eddig tárgyalt birtokjogi vonatkozású törvények a fejedelmi adományozási joggal és az elkobzás törvényben előírt jogával voltak kapcsolatban. Rendelkezéseket kellett azonban hozni olyan esetekre néz-