Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

urakhoz az elkobzott birtokok visszavételét kérve. Az 1542. decemberi országgyűlés törvénye is tartalmaz ilyen rendelkezéseket (a haza veszélyére összeesküvők, illetve annak veszélyével maguk hasznát keresők fő- és jószágvesztésre ítélendők, birtokaikat az ország főbírája Fráter György - adományozza el, ugyanakkor azonban a nota miatt korábban eladományozott birtokok visszaadását is sürgeti). Különleges esetet képezett ebben a sorban az 1560. márciusi törvény, amely szerint productiót kell tartani a két Kendi által törvénytelenül elvett (s ezek megöletése után a físcusra háramlón) jószágokról. Ezt a rendelkezést ismétli meg az 1564. januári törvény is, kiterjesztve a productiót a hasonló sorsra jutott Bebek F'erenc ugyanily eredetű birtokaira is. Az első uralmi válság és az azt követő évek e tekintetben is viszonylag termékenyek. Az 1600. október-novemberi országgyűlés (VI. tc.-ében) azt iktatja törvénybe, hogy vétkes jószágát törvényes eljáráson kívül ne foglalják cl („azért vívánk meg országúi a törvénytelen fejedelem ellen, hogy a törvénytelenségtől megszabaduljunk"); az 1607. júniusi VII. tc. csak az olyan, nota révén elkobzott birtokokról tett adományokat erősíti meg, ahol az elítélt ellen szabályos eljárás folyt le. Az egyes elkobzásokról hozott törvények sorában elsőnek az 1540. augusztusi X. tc.-et említsük; ez Tomory Miklós száműzése kapcsán birtokaiból elkobozza a más vonatkozásban korábban említett Fejérdet. A Kendi-jószágok kérdésében még a fentebb említett két törvény közt született egy harmadik, az 1563. júniusi (mintegy az elkövetkezendő évtizedek előjeleként, amelyekben a Kendi-fiak szerepe ismeretes volt): a rendek a Kendi-jószágok örökösöknek való visszaadását kérték az uralkodótól. Több törvény hozatalára adott alkalmat az 1595. április-májusi tc.-sorozat a Kendi-párt fejei ellen, az 1594. évi ítéletek becikkelyezése a „jus ligatum". Báthory Zsigmond már kétszer köszönt le, és Erdélyben uralkodók és kormányzó főtisztek sora váltotta egymást, de a Mihai Viteazul elleni rendi felkelést követő 1600. októbernovemberi országgyűlés (nem kívánván szembefordulni a császárral) megerősíti a jus ligatumot, és Kendi Istvánnak csak kegyelemképpen juttatja vissza Lónát, Szalántzi László fiainak pedig a jófűi portiót s Bukarestet, a többi örökösök esetében közbenjárást vállalva a császárnál, hogy vagy azokat, vagy a birtokaikat elnyert adományosokat kárpótolja (VII. tc). Azokat pedig, akiknek jószágait az elítéltek zálog vagy gyámságjogán bírták, a törvény (brevis processus) útjára igazította (VIII. tc). Csak az 1607. júniusi XIV. tc. adja meg a jogot általában a Gálfi és Gyulai Pál halála óta birtokukat veszítetteknek, hogy brevis processusszal keressék azokat, és az első terminuson hozzanak is ítéletet perükben (az ellenfélnek csak hosszú perben legyen módja jogát védeni, ha a bir-