Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

kóczi György által első (1657. őszi) lemondása óta tett adományok stb. érvénytelenítéséről (ezzel kapcsolatban még az ez időben kelt oly fassiókat is mera cautióknak nyilvánítják, amelyeket birtokba adás nem követett - XX. tc). Amikor másfél évvel később Kemény János lemondásra kényszeríti Barcsait, az 1657 novembere óta lett collatiókat stb. általában nyilvánítják érvényteleneknek (az 1660. decemberi1661. januári XVI. tc-el csak azt szögezve le: az érdemes személyek és akik pénzt vagy más értéket adtak az ország szükségére, az illető jószággal - vagy másképp - nyerjenek contentatiót). Jó egy év múlva, az 1662. márciusi XVI. törvénycikkel viszont Kemény donatióit semmisítik meg, általában is kimondva (ekkor még óvatosságból is, Kemény Simonék esetleges kísérletei ellen), hogy a fegyverrel fejedelemségre bejövök donatiói érvénytelenek. Az 1663. szeptemberi VII. tc. pedig az idegen hatalom révén szerzett adományok törlését szögezi le általánosságban. A kérdés ezzel újra le is kerülhet a napirendről, csak 1684 márciusában deklarálják újra érvénytelennek (a XVII. tc-el) Barcsai donatitóit {talán az 1660-1661-ben rettentő vérveszteséget szenvedett család akkori legrangosabb tagja, Barcsai Mihály, a volt udvari főkapitány, Thököly erdélyi bizalmasa elleni intézkedésekhez kapcsolódva). 1688-ban viszont már azt kell törvénybe iktatni (január-februári V. tc), hogy akik a császári hadak segítségével akarnak jószágot foglalni, az arra esetleg vonatkozó jogukat is veszítsék el, és kártérítést is fizessenek. Kerülhettek törvénybe egyes adományozások megerősítései is. Az első ilyen az 1545. áprilisi törvénynek az a rendelkezése, amely megújítja Fejérdnek Báthory András és Farkas számára való adását. Amikor az 1601. januári országgyűlés megerősíti a Csáky István Mihai Viteazultól nyert birtokairól hozott végzést, külön tc-ben (XXXIV.) mondja ki Fogaras uradalma (és a nagysinkszéki tized) neki adományozását is. Az 1609. április-májusi XXVI. tc. a Szamosújvár uradalmának Kendi Istvánnak való adományozásához való hozzájárulást tárgyazza. A sort az erdélyi Thököly-jószágoknak az ifjabb Apafi Mihálynak való adományozását helyeslő 1686. október-novemberi VIII. tc zárja le. Ha nem is a birtokadományozásokkal azonos mértékben, de szintén gyakran foglalkoztak az országgyűlések a birtokelkobzások ügyeivel is. Itt két kategóriát különböztethetünk meg: az elkobzásokkal általában foglalkozókat és az egyes birtokelkobzások kapcsán létrejötteket (az utóbbiak közt itt nem említjük azokat, amelyek notaítéleteket tartalmaznak, és így jószágvesztést is, de az ítélet tényén túl mást nem). Az első típusú törvényalkotás mindjárt 1540 augusztusában kezdetét veszi (az V. tc-el): az országgyűlés követeket küld Izabellához és a magyar