Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
II. A rendek jogait szabályozó törvények
delendó'más személlyel együtt) vizsgálják ki a tisztek és főrendek 1635 óta elkövetett közhelyfoglalásait, és juttassák vissza e földeket az illető falvaknak. A XXIII. tc. pedig azt a székelyföldi visszaélést tiltotta el, hogy egyesek kis telket vegyenek vagy szerezzenek zálogba valahol, és az egész falu határát éljék utána. Az egyházi rend jogállása Az egyházi ?md helyzetét viszonylag kevés törvény szabályozza a fejedelmi korszakban - a helyzet bonyolultságához képest kevés, vagy tán azért csak annyi. A vallásügyi viszonyokba a törvényhozás egyébként is inkább csak az általános alapelvek megfogalmazásának erejéig nyúl bele, az egyházi rendek helyzetének szabályozásával pedig még kevésbé foglalkozik, a dolgok állására jellemző módon ott, ahol a négy recepta rcligio rendszerén kívül levő felekezetről van szó: a göröghkűekrol. Arról pedig már szólottunk, hogy Erdélyben nincs is olyan külön országrendnek számító egyházi rend, mint a XVI-XVIII. századi Magyarországon. Az egyes felekezetek papságának védelmét a felekezetek nagyurai vagy éppen a közülük választott fejedelmek biztosítják, az evangélikusokét a szász önkormányzat; olyan hatalmi állása pedig Erdélyben a 150 év alatt egyetlen papságnak sincs (legalábbis formálisan), hogy az érdemi különszabályozásra szorulna. Az egyházi rendek jogait általában illeti az 1607. júniusi XVIII. tc. (ez a katonaságnak nemcsak a nemesek, hanem a „tanító rend" házára szállását, a nemesek mellett emezek házának felverését, égetését is eltiltja); az 1615. szeptember-októberi XXXVI. tc. (ez 200 Frt büntetést szab az egyházi személyek - és velük együtt az iskolamesterek, deákok - megtámadóira), az 1625. májusi XVI. tc. (a székelyföldi egyházi rendek külső jószágaik után fizessenek adót; papságuk idején más terhet ne rójanak rájuk), az 1626. május-júniusi XI. tc. (egyházi személyek a földesúr sérelmére kocsmát ne tartsanak), az 1631. június-júliusi X. tc. (az egyházi személyek kvártélymentességének újbóli biztosítása) és végül (egy helyi panasz kapcsán) annak az általános elvnek a kimondása, hogy az egyházi rendek is az ország törvényei alá tartoznak, az eljárást ellenük azonban úgy kell folytatni, mint más nemesek ellen (1655. februári XV. tc). Az egyes hevett felekezetek papságának jogállásáról csak olyan jelentéktelen intézkedéseket találunk a törvények sorában, mint a római katolikusoknál az 1558. márciusi-áprilisi törvény azon rendelkezése, hogy a tizeddel vagy quartával nem rendelkező plébánosokon ne követeljenek taxát vagy census cathedraticust, vagy a szavaiban nagy horderejű,