Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

de soha végre nem hajtott 1566. márciusi X. tc. a katolikus egyházi személyek kitiltásáról (a jezsuiták kitiltásairól és visszahozatalairól stb., minthogy ez szétágazóbb kérdés, másutt számolunk be), vagy a reformátusoknál a prédikátorok mellett egyházi szolgálat címen „lappangó" jobbágyfiak földesurakhoz való visszarendeléséről (1649. január-márciusi XXX. tc, 1664. novemberi VII. tc); az egyházi szolgálat címe alatt magukat a hadi szolgálatból elvonok törvényhatósági úton erre kényszerítéséről (1649. január-márciusi XXX. tc); vagy a superintendens enycdi házának megnemcsítéséről (1683. februári V. tc). Csak az óhitű papok helyzetét szabályozza viszonylag számos törvény. A legelső, az 1568. januári törvény a régi hitet tartó román papok büntetésére hatalmazta fel János Zsigmondot. Az ortodox román papságjogi helyzete nem is változik lényegesen Mihai Viteazul idejéig. Az az 1600. júliusi országgyűlésen törvénybe is iktattatja a román papok személyükben való szolgálatmentességét (XXIV. tc), hogy aztán az 1600. október-novemberi lécfalvi gyűlés annál erősebben üssön vissza XIII. tc-ében: román pap a két román fejedelemségből nem jöhet be Erdélybe; az ortodox szerzeteseket (kalugereket) kitiltja az országból. Innen kezdve megint évtizedes hallgatás van az ügyben; csak az 1639. májusi országgyűlésen kerül tc-be (V), hogy a román papok földesuraknak tartozzanak honoráriumot fizetni (azok ti. oly jogokkal kívántak élni, mint a református papság), s jobbágyrendű pap fia jobbágy maradjon. A román papság földesúri honoráriumáról rendelkezik az Approbatae is; az 1683. februári XVII. tc. már az Approbatae constitutiones e cikkét erősíti meg. A városi rend jogállása A városi rend egészének jogállását ritkán szabályozzák - elsősorban azért, mert a legjelentősebb városok (egy-két kivétellel) a szász natio kebelébe tartoznak, és azéval együtt biztosítják jogaikat. Néhány olyan törvényt találunk e tekintetben, mint az 1613. októberi XI. tc. (ha a fejedelem valamely városba száll, a régi módon gazdálkodjanak neki); az 1615. szeptember-októberi XIV. tc. (a városok, mezővárosok kiváltságainak megtartásáról általában) és az 1683. februári VI. tc. (a szász városokon kiváltságaik ellenére senki se tartson kocsmát). Annál nagyobb a száma az egyes városok jogait illető törvényeknek, íme a lista: az 1609. április-májusi XXI. tc. (a fejedelem ne engedje kiváltságaik határán túllépni a kézdivásárhelyieket); az 1614. februármárciusi XII. tc. (a szebeniek elleni tc. törlése); XXIX. tc. (a belé-