Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

vül): az 1542. decemberi törvényé, az 1601. január-februári XX. tc.-é (a Mihai Viteazul idején városokban letett nemesi javak visszaszolgáltatásáról), az 1607. júniusi XV. tc.-é (városokban, várakban letett, állítólag az ellenség által elvett ingóságok ügye peres úton rendezendő'; ha valaki beárulta más jószágát, fizesse meg a kárt), az 1614. február-márciusi XVIII. tc.-é, az 1625. májusi I. tc.-é (amelyről más vonatkozásban is megemlékezünk). Az 1643. április-májusi XII. tc. egy speciális esetet szabályozott (Enyeden a várban kamrahelyeket kell juttatni a Fehér megyeieknek). Ezzel szorosan összefüggött (bár más összefüggésben vezetett társadalmi következményekre) a nemesség városi birtokszerzésének biztosítása. Ezt először az 1607. júniusi XXV. tc. mondta ki (azzal, hogy a városban birtokló nemes tartsa magát annak kiváltságaihoz), azután az 1625. májusi I. tc. (a vész idején a városokba való befogadás jogával együtt). A nemesség egészén belül külön szabályozták néhány speciális réteg jogállását. Az első ilyen csoport az egyházi nemesség (nobiles unius sessionis). Jogaik legelső fejedelmi kori szabályozása, az 1569. februári III. tc. mindjárt alapvető is: az egyházi nemesek személyükben ugyanolyan szabadságokkal élnek, mint a többi nemesség. Innentől kezdve jó fél századig nincs nyoma az egyházi nemesekre vonatkozó törvényhozásnak. Csak 1622-ben hoznak törvényt (a szeptember-októberi IV. tc.-et) az egyházi nemesek nemességének általános felülvizsgálatára, lényegében a fejedelmet hatalmazva fel a kérdés rendezésére: hogy aztán Bethlen Gábor halála után revideáltassák is a Partiumban deponált nemesek ügyét (1630. január-februári XXXIII. tc). Az ügy nem jut egyhamar nyugvópontra; még az 1631. június-júliusi XVIII. tc. is csak a következő brevis terminusra ígéri a deponált nemesek ügyének rendezését. 1640 április-májusában (a XII. tc-el) az egyházi nemesek kocsmárlását szabályozzák, jószáguk mértékét szabva irányadóul. Az már szinte természetes, hogy az 1649. január-márciusi országgyűlés is hoz az egyházi nemesek jogait védő törvényt: a XIII. tc. szerint úton járók erővel ne szálljanak rájuk, ingyen gazdálkodást, postalóadást ne követeljenek rajtuk (szállással és pénzért való gazdálkodással azonban tartozzanak az egyházi nemesek), és egyáltalán: tartsák meg nemesi szabadságaikat. A nemességnek egy időlegesen külön jogállású kategóriájával, a szolgáló nemességgel egyetlen törvény foglalkozik, az 1675. május-júniusi X. tc, nyilvánvalóan már a Rákóczi-Kemény-párt visszaütéseképpen (most ők zendítik fel a kisebb nemességet Béldi Pál nagyúri túlhatalma ellen); eszerint szolgáló nemesek (akik így függő'személyek) nem választ-