Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

hatók követnek (csak fó'rendek özvegyei szerepelhetnek követekként), törvényhatósági fobíróságot, vicetisztséget nem viselhetnek. Egészen külön helyet foglalnak el a nemességen belül a hajdúk. Az Erdélyben szabad helyeken lakó hajdúság különállása mindjárt Báthory Gábor bukása után megszűnik; az 1614. február-márciusi IX. tc. úgy rendelkezik, hogy ezek tegyék le a „hajdú" nevet, a nemességhez tartozzanak, és a vármegye joghatósága alá. A többi hajdúk jogállását változatlanul alapkiváltságuk szabályozza (amelyet az 1609. április-májusi XIII. tc. szerint a hajdúgenerális tudta nélkül nem lehetett másolatban kiadni), és csak azt erösítette meg egy késó'bbi országgyűlés is, amit az 1609. április-májusi országgyűlés látott jónak-kifejezetten újabb hajdúfelkelés megakadályozására - törvénybe iktatni: aki a fejedelem, országgyűlés, vármegye vagy a váradi kapitány híre nélkül a török közé küld, vagy megy, vagy összeesküvést sző, bírói ítélet nélkül kivégeztethető. Az 1631. június-júliusi XVI. tc. úgy fogalmazza meg a megerősítést, hogy a Bihar megyei hajdúság semmiféle „újítást" se tegyen. Bíráskodásukat is az 1609. április-májusi országgyűlés szabályozta alapvetően: a XI. tc. szerint a vármegye széke elé idézett nemes hajdú annak ítélete alá tartozik; ezt a rendelkezést erősíti meg előbb az 1613. májusi IV. tc. (azt is hozzáadva, hogy a megnemesített hajdúk a vármegyével egyenlő terheket viseljenek), majd az 1632. májusi XVIII. tc, majd az 1643. április-májusi XXIV. tc. is. Más vonatkozásokban érinti a hajdúkat az 1613. májusi XII. tc, aszerint a nem a hajdúvárosokban, hanem földesúri földön élő Bihar megyei hajdúk földesúri szolgálatot tegyenek és adót fizessenek. (Nem hoz érdemi döntést Bihar megye és a hajdúk vitájában az 1650. márciusi országgyűlés; XXII. tc-ével a következő országgyűlésre halasztja az ügyet.) Különleges, a nemességhez közeli jogállású rétege volt az erdélyi rendi társadalomnak a puskásoké. Az ő helyzetüket (a megnemesített puskások helyzetét szabályozó tc-eken kívül) előbb a más vonatkozásban már említett 1664. január-februári III. tc. rendezi: Kővárban meghagyván a korábbi usust, a kapitánytól való függésre utasítva a puskásokat, majd az 1667. január-februári XXXIV. tc, amely Gerlára telepíti a szamosújvári puskásokat, s új privilégiumot kíván juttatni nekik. Külön kell megemlékezni arról az esetről, amelyben a rendek a nagyurak hatalmaskodását ellen kívánják megvédeni a nemesi szabadságokat. Az 1675. nyáreleji esetről van szó, amikor már a Rákóczi-Kemény-párt piszkálja fel a Bánffy Dénessel való leszámolás után teljhatalmat gyakorló (és igen rosszul gyakorló) Béldi Pál és pártja ellen a kisebb nemességet. Az 1675. május-júniusi XVIII. tc. ti. többek között azt is kimondja (ami, a később Béldi ügyében végrehajtott tanúvallatá-