Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

jusi XVIII. tc. (ez a székelyek öröklési stb. törvényeinek megtartása mellett azt mondja ki, hogy a fejedelem nem emelhet lófővé, hadnaggyá vagy darabonttá székely jobbágyot). Az újabb székely fellendülés nem sokat várat magára (Mihai Vitcazulnak jó ideig a székelyek a fő támaszai), de az újabb visszatorlás sem: az 1600. október-novemberi XIV. tc. elégtételt nyújt a székely nemeseknek jobbágyaiktól vagy más nemesektől elszenvedett káraikért. Bethlen Gábor uralmának kezdetén csak egy mentesség fenntartásával kívánja biztosítani a székelyek rokonszenvét: azok továbbra sem kötelesek báránydézsma-, tömlő- és sajtadásra (1613. októberi XII. tc). A székelyek helyzetének újabb általános rendezésére 1615 őszén kerül sor (a már említett szeptember-októberi VI. tc-el, amely a fejedelmet hatalmazza fel a székelység állapotának rendezésére, egyenetlenségeik elsimítására, szolgálataik rendjének megállapítására). A továbbiakban csak a korszak végén találjuk nyomát a székelység helyzetének általános rendezésére tett kísérletnek; az 1685. február-márciusi XII. tc. és az 1687. február-márciusi XII. tc. egyaránt tud a székelyek közé küldött (rangos) vizsgálóbiztosokról. Itt említsünk meg még három olyan intézkedést, amely nem a székely natio egészét, illetve nem annak jogait általában illeti, de mégis általánosabb érvényű szabályozás: az 1630. január-februári VII. tc. (ez a Székelyföldön nem engedélyezi a communis aestimatiót); az 1634. május-júniusi XXVII. tc. (ez Aranyosszék szabadságainak megtartásáról intézkedik); és az 1655. februári XXIII. tc. (a sörkocsmárlás engedélyezése a Székelyföldön). A szászok általános jogállását szintén nagyobb számú tc. szabályozza. A legelső ilyen mindjárt az 1540. augusztusi országgyűlésről való; az V. tc. többek közt arról is rendelkezik, hogy Szászsebest vissza kell adni a szászoknak. (Bár 1542 decemberében újra törvényt hoznak a város váltsága ügyében, az még 1551 májusában sem rendezett. A szászok akkor is követelik a hadak kivonását onnan.) 1542 decemberében azt sikerül a natiónak törvénybe iktattatnia, hogy szászokat csak törvény útján szabad tartozásért letartóztatni (a királynő vagy a helytartó rendeletére), és a királyné szabadíttassa ki a Móré Péter által letartóztatott szászokat. (Letartóztatások miatt 1551 májusában is panaszolnak a szászok.) Ugyanott mondják ki azt is, hogy a királynő küldje el követeit a natio következő gyűlésére a ceazus sancti Martini fizetési határidejéről (és Szászsebes ügyéről) tárgyalni. Az 1544. augusztusi VIII. tc. általában biztosítja a szászok jogait (a királynő tisztjeinek zaklatásai stb. ellen). Az 1549. decemberi XXIV. tc ismét csak a szász kiváltságok általános megerősí-