Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

A székeken esküdt nótáriusok legyenek, a peresek fizessenek nekik. Egészében vágott eret a székelységen az a rendszabály, amely a székelyföldi sót (a sóregálejogra való hivatkozással) a fejedelmi kincstárhoz foglalta (csak a fő népek háztartására rendelve sót a nemesi sójuttatáshoz hasonlóan). Fó'- és jószágvesztés terhe alatt eltiltotta az országgyűlés a moldvai és havasalföldi határszéli marhatolvajlásokat, minthogy azok visszatorlást és végül háború veszélyét szülhették. Intézkedett a törvény egy rendkívüli adónak a székelyek részéről történő' befizetéséről, és végül arról is, hogy a székelyeknek adott fejedelmi kegyelmet a tisztek idején hajtsák végre. A székely natiót egészében érintő újabb szabályozásnak, az 1571. májusi VIII. tc.-nek súlyos előzményei vannak: az 1562-as felkelés leverőjének, Székelytámad és Székelybánja építtetőjének halála után fegyveresen országgyűlésre vonuló (s a fegyveres részvételről a fejedelemjelölt Báthory István által valamiképp lebeszélt) székelyeknek sikerül elérni a száraz kocsma és a borárulás eltörlését, a havasi állattartás, állat- és bőreladás szabadságát és azt, hogy ne követeljenek rajtuk törvénytelen szolgálatokat, bírságokat. Az az év november-decemberi országgyűlésen pedig kivívják azt (XXIV. tc), hogy a fejedelmi tábla következő terminusán ítéletet kelljen hozni aziránt: volt-e János Zsigmond előtt jus regium a Székelyföldön? (Ha a döntés nemleges lesz, a jus regiummal elvett jószágok visszaadandók.) Ettől az időtől kezdve azonban a székely natio helyzetének általános szabályozására évtizedekig nem kerül sor, és a Báthoryak uralma nem sokkal kívánatosabb a székelység nagy többségének, mint János Zsigmondé volt. A „székely szabadság", a katonai demokrácia hajdani egyenlőségének követelése akkor bukkanhat újra erőteljesen a felszínre, amikor a török ellen forduló Báthory Zsigmondnak szüksége is van a székely hadakra, de azok (a giurgiui ütközethez vezető hadjárat elején) kéretlenül is tömegesen sereglenek táborába. Ott kieszközlik szabadságaik visszaállítását - és a világraszóló törökverés után elégtételt vesznek otthoni elnyomóikon. Azok pedig az 1595. decemberi országgyűlésen visszaütnek: a XV. tc érvényesnek nyilvánítja a székely nemesek donatióit, és érvényteleníti a Báthory Zsigmond által a feketehalmi táborban kiadott szabadságlevelet (azzal az indokolással, hogy a fejedelem oklevele feltételes volt, és a székely közrendűek megsértették azt, elvágva a nemesek kertjeit, malmait, elfoglalva vagy meghalászva halastavukat, levágva tilalmas erdeiket, megszedve vagy elfoglalva szőlleiket), jobbágyi állapotra veti vissza a közszékelyeket, sőt kivizsgáltatja az általuk okozott károkat is, és kártérítésre kötelezi őket. Az 1595. őszi nagy hullámnak már csak utórezgése az 1597. április-má-