Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

gálja. A legfontosabb pedig (a fejedelemségkori erdélyi törvényalkotásnak nemcsak az iskolaügy vonatkozásában, hanem egészében is egyik legértékesebb terméke), az 1624. június-júliusi VI. tc. a jobbágyfiak iskoláztatásának jogi biztosításáról az egyházi rendek panaszára jött létre, kifejezetten a nemesség elleni éllel (tehát eléggé evidensen fejedelmi intencióra). I. Rákóczi György korának iskolatörvényei csak a Bethlen-koriak megerősítései, felmelegítései. S az 1664. novemberi VII. tc. ugyan megszorítja a jobbágyfiak tanulási lehetőségeit - de az 1624-es törvény lényege érdemben megmarad. A későbbi törvények részrendszabályok. A hiteleshelyi levéltárakról hozott törvényekben kezdettől megtalálhatjuk azt a tendenciát, hogy a fejedelemre hárítsák a requisitorok beállítását és fizetését (bár még 1575-ben is megtörténik, hogy a rendek választanak requisitort), 1575-től azonban az országgyűlésnek lényegében nincs beleszólása a hiteleshelyi levéltárak ügyeibe. Az 1607-1612-es intézkedések jórészt a fejedelem felszólításai, sürgetései a levéltárakról való gondoskodásra. Onnantól 1649-ig néhány jelentéktelen törvényt hoznak. 1649-ben a protocollumokat tétetik vissza a levéltárba. Az Apafi-kor főtémája a királyi könyveknek a gyulafehérvári káptalani levéltárba való beadásának (eredménytelen) sürgetése. A kincstári ügyekről a rendek a dolog természetéből következően, de mégis jellemzően aránytalanul kevesebb törvényt hoznak, mint a közigazgatás ügyeiről. A témakör általános vonatkozású törvényei közül csak az 1615. szeptember-októberi IX. tc. a jelentős (a fiscalisok meghatározásáról), az is pontatlan. A kincstári jövedelmekről való számvételró'l csak a rendi előretörések idején vagy konszolidációs folyamatok közben hoznak törvényeket - egyébként nyoma sincs ilyen követeléseknek. A kincstári javak és jövedelmek visszaszerzéséről szóló általános törvények végeredményképpen mindig a fejedelmi hatalmat erősítik (bár közben a rendeket is mentesítik bizonyos terhektől). A fejedelmi uradalmakat illetően csak az 1649-1650-es rendezés a jelentős - de bármennyire is igyekszik ez megszorítani a fejedelmi hatalom birtokalapjait, az továbbra is megmarad; Apafi is gyarapítja (a visszavételek után) saját (azaz családja) és hívei birtokait. Az uradalmak visszaszerzésére az áll, ami a kincstári javak és jövedelmek visszaszerzésére általában. A fejedelmibirtokok elzálogosításai (amelyek ti. a törvényekben szerepelnek) kivétel nélkül a fejedelmi hatalom erősítései (még a Kákoni-eset is); a törvények vagy fejedelmi intézkedések tudomásulvételei, vagy a fejedelem sürgetésére jöttek létre. (Az ily zálogosításoknak persze - még a nagy fontosságúaknak is - csak kis része került tc.-be.) A fiscus birtokfoglalásai elleni törvények a rendi előretörések termékei - eredményük ke-