Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
V. A törvényhozás folyamata
vés. A sóiigyet általában érdeklő törvények közül csak a kincstár védelmére szólók (a magánsóbánya nyitását tilalmazok) a jelentősek. A sóbányák visszavételéről hozott törvényekre ugyanaz áll, ami a többi kincstári jövedelmekről hozott ily törvényekre. A portusokról hozott törvények közül az 1659-esek kényszerintézkedések, az 1671-esek a rendi rezgelődés hatástalan termékei. A többi sóügyi törvény zöme is fiscalis érdekeket véd. A nemesfémügyből csak az aranyváltásé r érdekli a rendeket - ott is csak a meglevő gyakorlatot rögzítik törvényekben. A pénzverést törvényeket vizsgálva, aló. századot úgyszólván üresnek találjuk. A 17. század első másfél évtizedének zavarain Bethlen Gábor lesz úrrá, nem a rendek; az 1618. áprilisi nagy rendezés elsősorban a nemesfémet beadók jogainak biztosítását szolgálja. Csak az Apafi-korban hoznak a rendek valóban érdemi intézkedéseket a rossz pénz ellen. A huszad- és harmincadügyitörvények nagy része a nemesi mentességek újra és újra biztosítása, vectigalok megtartatása, visszaélések elleni fellépések. Uj vectigalt, érdemi harmincadhálózat-rendszabályt a rendek nem dolgoznak ki. A többi kincstári vonatkozású törvény (királyföldi ügyek stb.) már jelentéktelen. A bíráskodási törvények áttekintése szintén nem ad lényegesen más képet. Altalánosságban csak néhány intézkedést hoznak e kérdéskörben a rendek - azok jórészt a törvénykezés rendjének általában való helyreállítására szolgálnak, vagy a fiscus kiváltságos helyzete ellen szólnak. A bírói szervezetről, működéséről, illetékességéről általában szóló törvények többnyire a fejedelem felhatalmazásai a személyek kiválasztására, fizetésére (vagy fejedelmi intézkedés becikkelyezése). A fejedelem bíráskodását, kegyelmezésijogkörét úgyszólván kizárólag a korszak korai évtizedeiben szabályozzák. A fejedelmi táblát illető törvények legnagyobb része a törvényszakok meghatározása; a tábla működéséről, illetékességi köréről rendkívül kevés intézkedés szól. A büntetőjog törvényi szabályozásai közül a notatörvények általában a fejedelmi hatalom megerősítését szolgálják - legnagyobb részük egészen közvetlenül (1573. október, 1633. április-május, augusztus, a második nagy uralmi válság törvényei). A büntetőjog többi területeit viszonylag kevés új törvény szabályozza: a büntetőjog fő vonalaiban már kialakult ekkorra. Az egyelőre tisztázatlan, hogy mit adnak ehhez a fejedelmi tábla döntvényei vagy az usust alakító más tényezők. Mutatis mutandis ugyanez áll az egyébként lényegesen terjedelmesebb perjogi törvényanyagra; ott is a már kialakult gyakorlat kisebb-nagyobb módosításairól van szó. Az azonban tény, hogy a korszak nagy perjogi alkotásai közül az 1619-es perjogi kódex Bethlen Gábor nevéhez fűződik (a rendek csak becikkelyezik), a másik két törvénykönyv ily rendelkezéseire is áll az,
