Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

Az ország területi ügyeibe a rendek elvétve szólnak bele, akkor is a jelentősebb ügyekben elsősorban a fejedelem intézkedéseit fedezve vagy ó't hatalmazva fel. A kormányzat szervezetének, hatáskörének, az országos fotisztségek betöltésének, fizetésének, visszaéléseinek ügyeit szabályozó törvények elemzése szintén nem mutat más képet. A fejedelmi tanács választásába alig van beleszólása a rendeknek, felelni nem felelnek nekik a tanácsurak, hatáskörüket, működésüket lényegében nem a rendek szabják meg. Az országosfotisztségeket (amennyiben nem korábbról öröklöttek) általában a fejedelem hozza létre s tölti be, instructióval ő látja el viselőiket. Tényleges feladatkörüket ő határozza meg. A rendek felhatalmazást is adnak neki erre, a tisztségek betöltésére felkínált lehetőségeket nem fogadják el (1659. május-június, 1662. március) - vagy végrehajtatlan (s végre is hajthatatlan) döntéseket hoznak betöltésükre. A főispánok kinevezése fejedelmi jog volt (legfeljebb esküt tettek a rendeknek), a törvényhatóságok igazgatásáról a törvények kevés érdemit mondanak, elsősorban jelentéktelen területi kérdések, különleges jogállású helységeknek és területeknek a megyének való alárendelései a tárgyuk. A helységek igazgatásátszabályozó törvények a falusbíróság viselésén kívül csak egyedi kérdésekre terjednek ki. A közigazgatás ágainak egyes szabályozásai közül a rendészeti vonatkozású törvények legjelentősebb csoportja a nyomfelvételt (s a kóborlóit, elveszett marhák ügyeit) szabályozóké. A rendészet érdemi kérdéseiről alig van szó; a rendfenntartást országos arányokban a fejedelmi katonaság látja el (s bizonyos önkormányzati szervek). A postálkodás, gazdálkodás kérdéskomplexumának jelentéktelenebb részében (postaló, szekér adása, visszaélések tilalma, helyi mentességek, egyedi ügyek) nagyszámú törvény jön létre, az érdemi részben (postaszervezet, működése) úgyszólván semmi. Az út-, hídépítésről, révtartásról szóló törvények általános, eléggé semmitmondó rendelkezések és egyedi szabályozások. A gazdasági tárgyú törvények közül néhány részletrendszabály vonatkozik a mezőgazdaság rendjére; a bányaügyi törvények közül csak a Bethlen Gábor gazdaságpolitikáját szolgáló 1618. áprilisi VII. tc. (annak 1. pontja) a jelentős (a bányanyitás szabadságáról), s elvileg az lehetne az 1659. szeptember-októberi VII. tc. is (lényegében ugyanerről), ha 1660-ban meg nem semmisítenék az 1659. őszi gyűlés összes intézkedését. A kézművesek ügyeit szabályozó törvények csak szórványosan szólnak céhkiváltságok, céhrendtartás ügyéről, másról még kevésbé. A kereskedelmi tárgyú törvények közül az árszabályozásokra vonatkozók közel fele csak az árszabályozások betartását rendeli el, más törvények az országgyűlésen kívül készült árszabások