Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

sokatmondó törvényszerűség figyelhető meg. 1559 júniusától 1571 májusáig nincs szó számvételről a törvényekben, ugyanez a helyzet 1572 májusától 1576 márciusáig és 1576 augusztusától 1583 szeptemberéig is. Bethlen Gábor korában egyáltalán nem hoznak ilyen törvényt, 1. Rákóczi Györgynek is csak első éveiben, fia uralkodása alatt pedig már egyáltalán nem. (Az Apafi-korban sűrűbb az ilyen törvények hozatala.) A fejedelmi hatalom erős volta esetén a rendek még a számvétel kérdésébe se szólhatnak bele. A számvételi törvények egy része pedig a fejedelemnek adott felhatalmazás. A hadügyi törvényanyag elemzése is a fejedelmi hatalom túlsúlyát bizonyítja ebben a kérdésben. A háború és béke joga a fejedelemé; a rendek csak elvétve, a korszak elején határoznak hadjáratot. A sereg felett a fejedelem (és tisztjei) rendelkeznek, rendi hadsereg létrehozása, a rendekre való felesketés kivételének számít. Hadkiállítás érdemi megtagadásáról nincs szó, csak a viszonylag jelentéktelen 1678-as esetről. A hadszervezetről a legritkább esetben hoznak törvényeket; azok is legfeljebb addig mennek el a kérdésbe való beleszólásban, mint az 1623. május-júniusi II. tc. s megerősítései a mentesített portális katonaságról. Mustrákat jórészt fejedelmi rendeletre s tisztjei vagy maga előtt tartanak. A hadak fegyelemben tartását sürgető törvények is számos ízben csak fejedelmi ígéretek becikkelyezései vagy a fejedelem felkérése intézkedésekre. A várak építésébe a rendek jórészt csak az e célra fordítandó adó megszavazásával folynak bele; számos ízben kifejezetten a fejedelmet kérik fel az építésre, abban rend tartására. A várak fenntartásáról zömmel a fejedelem intézkedik. A végvárak feletti rendelkezésre csak az 1671. november-decemberi rendi előretöréskor hoztak törvényt, hogy aztán Teleki Mihály is fittyet hányjon erre 1672-ben (büntetlenül), s Bánffy Dénes is - aki ellen ez is „érv" 1674 őszén, de valójában (tudjuk) nem erről volt szó. 1675 nyarának elején pedig a Rákóczi-Kemény-párt ismét a fejedelem (s tanácsa) alá rendeli a végbeli tiszteket. A határvédelem az Apafi-kor első évtizedétől eltekintve elég kevéssé érdekelte a rendeket, az 1669. júniusi általános rendezés pedig kevésbé fűzhető a rendek nevéhez, mint egyetlen tanácsúréhoz: Bánffy Déneséhez (amiben persze a fejedelemre támaszkodó Rákóczi-Kemény-párt is támogatta). A közmunkaügyi törvények vagy a várak építését szolgálják (ezekre ugyanez áll, ami a városépítésre általában), vagy a fejedelmi székhely Gyulafehérvárét ezenkívül néhány általános jellegű mentesítés születik a nagy rendi hullámok idején s pár jelentéktelenebb részintézkedés. Az élésügyi törvények zöme rövid életű (vagy kifejezetten ad hoc) szabályozás a háborús időszakokból.