Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

adományai megerősítéseiről, ellenfejedelmek stb. adományainak törléséről van szó. A tizedügyi törvények hordereje sem jelentős. A tizedes tizedbérlet-rendszer már 1540 előtt kialakult, a továbbiakban vagyonjogi tekintetben a fejedelem adományozási jogának volt a függvénye. A tizedelés módján a törvények keveset változtattak (a fejedelmi tizedinstructiők inkább). Ismét a rendek hatalmi súlyára, látókörére jellemző a határvitákról hozott 66 törvény (ebből 62 egyedi ügyekben); a rendek ilyen ügyek szabályozásában élik ki magukat. A vallásügyben az első 3 évtized viharaiban valóban van hatalom a rendek kezében. Persze a rendi hatalom csak a gálya, s a reformáció nagy lendületű előretörése a víz dagálya. Mindenesetre ekkor még legalábbis szabályozó szerepe van a rendeknek. A nagy kifutás után azonban a fejedelmi hatalom lesz a döntő szabályozó tényező. A Báthoryak maguk irányítják a rekatolizációt, a rendek csak az 1588-cal kezdődő mozgalomban jutnak szóhoz, hogy aztán a fejedelem 1594. évi ellenakciója után alakuljon ki 1595-ben, lényegében végleges formájában, a 4 recepta religio rendszere. A rendek utolsó nagy nekifutása e téren 1607, a jezsuiták újabb kitiltása. Azokat azonban a nagy korszak szigorú református fejedelmei is beengedik a hátsó kapun. A négy recepta religio rendszerének végleges lezárását már a fejedelmek intézik, a zsidózók stb. legalább a felszínen teljes kiirtásával - a rendek azonban készséggel iktatják törvénybe az anabaptisták kiváltságait is. A rendszeren belül pedig a fejedelemnek úgyszólván teljes mozgási szabadsága van - el egészen a negyedik bevett vallás, az unitáriusok alapos háttérbe szorításáig. Az uralkodó egyház (a katolikus, majd a református) kormányzata ténylegesen a fejedelem irányítása alatt áll; az evangélikusokat pedig mindenfajta beavatkozás ellen eléggé hathatósan védi a felekezeti határnak a szász natióéval nagyjából való egybeesése. A kormányzat kiemelten tárgyalt ügyeire vonatkozó törvények közül az adóügyiekről ismét nem sokat szólhatunk a rendek javára. Az adórendszer (kapuadó) lényegében az egész korszakban változatlan, csak néhány esetben történnek rajta időleges változtatások. Az adó hovafordítása jórészt adott: a török adót fizetni kell, azon is kevés a vita lehetősége, hogy a védelmi költségeket ki fizesse. Adómegtagadásról érdemi csak egy van, az 1588. őszi. Az adóval való rendelkezésre tulajdonképpen csak a rendi pénztár 1593-1594-es létrehozásakor van kísérlet meg a szórványos kincstartóválasztások esetében; a kísérletek sorsa ismeretes. Ezeken kívül legfeljebb arra születik néhány rendelkezés, hogy az adót ne lehessen más célra fordítani - a rendeknek azonban voltaképpen nincs ellenőrzésük az adó hovafordításáról, legfeljebb az utólagos számvétel. Az erről hozott törvények dátumaiban azonban egy