Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

korábbi gyakorlat szerint az ottani kapitány, királybírák és más tisztek előtti folytatását rendeli el (a fejedelem e tárgyú intézkedéseit megerősítve) az 1618. októberi XIII. tc. Minthogy pedig az aranyosszéki román falvak és drabantok közigazgatási különállást nyerve („separáltatva") a széktől, annak lakóival való pereikben is maguk akarnak törvényt szolgáltatni, az 1623. május-júniusi XX. tc. úgy rendelkezett, hogy azok is tartsák „az szék végzéséhez magokat". Az 1576. januári törvénynek némi egyszerűsítésekkel megismétlése az 1634. május-júniusi XI. tc., most Békés megye bíráskodási nehézségei kapcsán: e megyéből (és másunnan is), ahová a tisztek admoneálásra és tanúvallatásra a töröktől féltükben nem szállhatnak ki, biztosabb helyre rendelhetik be az embereket a perekre (lakatlan praediumok esetében az admonitiókat a földesurak is elvégezhetik. Határterületi (és ráadásul még - mint már szóltunk róla - a liber baronatusszal is bonyolódó) kérdést old meg az 1639. májusi XI. tc: a széket Szörény megyében is tizenötöd nappal előre hirdessék meg, a citatio is tizenöt napra legyen, törvénykérésben is az ország törvénye szerint járjanak el. Az utolsó ilyen törvény, az 1669. januári XIV. tc. a többféleképpen is különleges helyzetű Máramaros megyének engedélyezi az evocatiókban és executiókban régi szokásuk szerinti eljárást. A városok bíráskodásával általában foglalkozó törvények sorát az 1595. április-májusi gyűlés három egymást követő törvénye nyitja meg; a XIX. tc. a városi polgárok hatalmaskodási ügyeit az ottani bíró és tanács előtt láttatja el brevisszel, a XX. tc. a [szász] városi nemesen elkövetett erőszaktételét az universitas előtt láttatja el, utat hagyva a fejedelemhez való fellebbezésre, a XXI. tc. a megye alá tartozó mezővárosok nemes elleni hatalmaskodásait intézteti brevisszel az illetékes törvényhatóság előtt. Jobbágyok városon elfogatása ügyéről intézkedik az 1607. márciusi XII. tc: a városi bíráknak csak a tetthelyen van joguk erre, az ily személyekre harmadnapra lássanak törvényt. Ezt a rendelkezést erősíti meg az 1607. júniusi XXVIII. tc. is (hangsúlyozottan eltiltva az adósságért vagy kisebb vétségért való letartóztatást). Egyes városok, kiváltságos helyek törvénykezését bővebben rendezik az országgyűlésen. Az első ilyen intézkedés az 1615. májusi XVII. tc.-é: a két Oláhfalu bíráskodási kiváltságának eltörlése és a székelység közönséges törvényével való élésre utasításuk. Ezt erősíti meg az 1615. szeptember-októberi XXXI. tc. Az 1624. június-júliusi VIII. tc. a zetelakiakkal való pereskedést szabályozza: a velük perlők a helységtől a székre fellebbezzenek (és ne a táblára, ahogy a zetelakiak kívánnák). Ugyanezt mondja ki az 1626. május-júniusi XXIII. tc Kézdivásárhelyre, Ulyefalvára, Torjára és Sepsiszentgyörgyre. 1630 elején (janu-