Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

ár-februári LI. tc.) a két Oláhfalura és Zctelakára vonatkozó említett törvényeket erősítik meg (Zetelakára nézve az 1648. március-áprilisi VIII. tc.-el történik újabb megerősítés). Az 1638. április-májusi X. tc. Debrecent hatalmazza fel a latrok, csavargók, hajdúk határukban elkövetett tetteinek büntetésére. Az 1642. február-márciusi X. tc. az Abrudbányán lakó nemeseket veszi ki ingatlanpereikben a városi joghatóság alól, és rendeli a megye alá. Két idevágó törvényt is hoz az 1679. májusi országgyűlés: a III. tc. a szamosújvári puskásokat rendeli büntetőpereikben a vármegye széke alá, a XXVI. tc. szerint a Fejérvárott nemesi házaknál lappangó „czégéres parázna vétkekben élők" a házon kívül elfoghatok, és érdemük szerint büntethetők. Különleges kérdés e gyűjteményben a hajdúk és más rendek közti bíráskodásé. Ezt elsőnek az 1609. április-májusi XI. tc. szabályozza: a vármegye székére idézett hajdú nemes tartozzék ott megjelenni, és az ítélet végrehajtásához a hajdúkapitány segítségét is vegyék igénybe. Bihar megye panaszára mondja ki az 1623. május-júniusi országgyűlés (XVI. tc-ében), hogy a hajdúvárosok ne hozzanak és hajtsanak végre derekas perekben ítéleteket; ezt erősíti meg az 1632. májusi XVIII. tc, majd az 1631. május-júniusi XII. tc. A törvényhatósági bíráskodást szabályozó törvények egy csoportja bizonyos bűncselekmények törvényhatósági tárgyalását írja körül. Az 1599. márciusi XVII. tc. a kisebb hatalmaskodások törvényhatósági intézéséről mondja ki: az ily perekben per non venit hozott ítélet prohibeálható, és ha a perbe fogott a következő széken indokolni tudja a prohibitát, szabad perét oltalmaznia - ha nem, indetritán maradjon, és a per non venit-ítélet végrehajtandó. (Ha az ily esetekben a törvény meghozataláig már ítéletet mondtak, annak végrehajtása is tiltmányozható.) A peres feleket és rájuk panaszlókat öléssel, veréssel, vagdalással fenyegető személyekre szab esetenként 100 Frt büntetést az 1607. márciusi III. tc. A magukat törökhöz, tatárhoz, kurtánokhoz adókat és velük égetőket, pusztítókat rendeli a tisztviselők által megítéltetni az 1614. februármárciusi XVII. tc. (a záloggal rendelkezők letartóztatását is megengedve). A szüleiket nem becsülő fiaknak a megye székén „érdemük szerint, a vétek milyensége szerint" büntetéséről intézkedik az 1638. április-májusi XXXIX. tc Az 1642. február-márciusi I. tc. cégéres vétkekben élő személyeket (köztük két meg is nevezettet) citáltat a tisztek által az elsősedriára, ott soron kívül tárgyaltatva perüket (ha ők hanyagul járnak el ez ügyben, a fejedelem fiscalis directorát utasíthatja eljárásra). A más falu erdején hatalmaskodók elleni eljárásról szól az 1669. január-márciusi XIX. tc. (ha sereggel mennek, 100 Frt legyen