Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

hcttek eleget kötelezettségüknek): a főtisztek lehetőleg egyeztessék a szék napját. (A rendelkezést az 1669. január-márciusi XX. tc.-el meg kell újítani.) Az 1654. január-februári VI. tc. arra kötelezi a tiszteket: bírság- és büntetőperekben egyaránt vonjanak be nemeseket (amikor lehet, megyei esküdteket) a törvénytételbe. A vicetisztek (a székelységen a királybírák) a főtiszt (illetve főkapitány) híre nélkül is kimehetnek executióra - szögezi le az 1670. februári XI. tc. A Bánffy Dénes megbuktatásához segítségül hívott rendi megmozdulás legelső törvényterméke, az 1674. november-decemberi I. tc. (a táblai törvényszakok tartásán és ott series szerinti perlekedésen kívül) a sedriák tartását írja elő (a nótáriusokat is kötelezve a seriesekből való szólításra). Az 1678. októberi általános sérelemorvoslás során két tc. is keletkezik e kérdésről: a IV. tc. évi legalább három sedria tartását követeli (Fehér vármegye két járásában kettőt-kettőt ír elő), a VII. tc. pedig (az előbbire hivatkozva) eltörli a partialis székeket (az ott megindult pereket áthelyeztetve a generális székre). Az intézkedések azonban végrehajthatatlanok, ezt ismeri el az 1680. májusi VI. tc, a törvényhatósági generális székek ritkán tarthatása miatt legalább évi három partialis szék tartását rendelve el a vármegyéken, 100 Frt-os értékhatárral (a 60 Frt-on felüli perek fellebbezését engedélyezve), és a főbírák mellett legalább 7 assessor jelenlétét követelve ezeken. Az 1680-as évek elejének háborúskodásai azonban csak tovább lassítják a törvényhatósági bíráskodás rendjét, az 1684. márciusi országgyűlés (VII. tc-ében) már csak általánosságban követeli a székek gyakrabban tartását. 1685-ben pedig (február-márciusi XIV. tc.) még a sedriák hadi készületkor nem tartását illető rendelkezést is visszavonják. A törvényhatósági bíráskodást általában szabályozó törvényekhez közvetlenül kapcsolódva szólunk a sedriákról való fellebbezést illető törvényekről. A legelső, az 1580. novemberi VII. tc. arra kötelezi a főispánokat: minden pert engedjenek fellebbezni a fejedelmi táblára. Az 1584. szeptemberi VI. tc. némileg megszorítja ezt, 3 Frt-os értékhatárt írván elő, és a közbűncselekményeket kivéve a fellebbezhetők közül. Az 1597. április-májusi IX. tc. bizonyos pereknek a fejedelmi tábla elé utalása és brevisszel ellátása kapcsán rendelkezik úgy, hogy amennyiben ily perek a székek előtt már folyamatban vannak, a felperes ott viheti tovább azt, és onnan appellálják a táblára. Az utolsó ilyen törvény, az 1635. május-júniusi XXIII. tc. a transmissiók kiadásáról intézkedik: a nótáriusok ezt a törvényes széken tegyék, mindkét peres fél jelenlétében, ott javítva ki a transmissionalis esetleges hibáit; ha valamelyik fél nincs jelen (és nem ország dolgában van távol), a másik fél kérésére kiadható a transmissionalis.