Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

A kérdéscsoport általános részéhez tartozik még a törvényhatósági bíráskodás és a kincstári uradalmak és más szervek, illetve kincstári tisztek viszonyának kérdése. Az 1588-cal induló rendi mozgalom terméke annak kimondása (1588. decemberi XXII. tc.), hogy a görgényi uradalom a jobbágykeresésben, latrok kergetésében és más peres ügyekben a vármegye hatósága alá tartozzék, az ispánok ott minden ügyben végrehajtással élhetvén. Az 1595. április-májusi XXXII. tc. pedig általában követeli az ispánok számára a törvényes executiók lehetőségét a fejedelmi birtokokon. Ugyanezt az elvet mondja ki az 1649. január-márciusi országgyűlés XV. tc.-e. E gyűlés XLVI. tc.-e az Udvarhely, Csík, Gyergyó széki rendek és a sófalvi aknához vagy a csíki vashámorhoz tartozó személyek közti, illetve az előbbieknek a harmincados előtt folyó pereiről rendelkezik úgy, hogy ezek közül az örökségperek a törvényhatóságok székére fellebbezhetők. Lényegében ezt a rendelkezést erősíti meg az 1655. februári XXII. tc, azzal a kiegészítéssel, hogy az ily örökségperek tárgyalásába a csíki kincstári tisztek vonják be a törvényhatósági vicetiszteket és assessorokat is. A visszaéléseket elkövető harmincadosokról rendelkezik az 1619. májusi XIII. tc: ezek (a sértett fél panasza nyomán) a sedrián ítélendők meg. Az egyes natiók törvényhatósági bíráskodását szabályozó törvények közül elsőnek a magyar natióéit ismertetjük. Az első ilyen az 1576. májusi X. tc. csak annyit mond ki: a megyékben (a Partiumban is) szolgáltassák a törvényt a régi mód szerint. Nem sokkal határozottabb vonású az 1579. novemberi VIII. tc. sem: a főispánok gondoskodjanak a törvény kiszolgáltatásáról, és személyesen jelenjenek meg megyéjük székén. Bővebb ennél a székely natio törvényhatósági bíráskodásának szabályozása. A kérdés első általános rendezését az 1559. júniusi gyűlésnek az egyes natiók általános jogállását szabályozó törvényei közt ismertetett intézkedései jelentik. Az 1594. februári gyűlés 2 tc.-e is a székely törvényhatósági bíráskodást tárgyazza: a XII. tc. a székelyföldi szék ülés elengedhetetlen feltételévé teszi a királybíró jelenlétét, a XI. tc. pedig eltöröl egy sor ott még szokásos „abusus"-t (tetemrehívás, halálújítás, gyilkosságról való hitfeladás „és több efélék"), a földesurak törvénye alá helyezi a székely jobbágyokat. Az 1607. júniusi országgyűlésnek ismét két törvénye van a székelyföldi bíráskodásról: a XLVIII. (a perek elhúzódását tekintve a kérdés tárgyalásának) megszünteti azt a gyakorlatot, amely szerint minden ottani per a sedrián kezdődött, a rövid perekben szabadságot adva a pereskedőknek: a széken vagy a táblán indítja-e el perét? A XLIX. tc pedig a veres darabontok pereinek hadnagyuk előtti tárgyalását törli el, az összes székely rendeket a sedria bíráskodása alá rendelve. Az 1609. április-májusi XX. tc az 1607. júniu-