Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

függjön; a tanáccsal együtt igazgasson (annak egy része állandóan mellette kellett tartózkodjék, de szükség esetén a többi tanácsurak véleményét is ki kellett kérnie). Vigyázattal kellett lennie az ország belbékéjére, szomszédaival való jó viszonyára és végházaira. Adományozási joga nem volt, csak zálogosítást eszközölhetett (igen nagy szükségben a tanács consensusával). Feladatává tették a fiscalis jövedelmek felkutatását és ország szükségére fordítását. Rákóczi Zsigmond így szabályozott gubernatorsága rövid életű; néhány hét és a kormányzó Erdély trónjára kerül. Más a helyzet Bethlen István gubernatorságával. Az ti. egy évtizeden keresztül viseli e tisztet - igaz, nem állandóan, csak Bethlen Gábor sűrű távollétei idején és halála után, fejedelemmé választásáig. Bethlen Gábor életében nincs is szó gubernatori jogkörének országgyűlésen való szabályozásáról, a nagy fejedelem nem engedett ebbe beleszólást a rendeknek. Csak az ő halála utánra, Brandenburgi Katalin mellett leendő'kormányzóskodása idejére állapították meg teendőit a már ismertetett módon. Az 1630. júliusi válságban ez a jogkör is új szabályozást nyert (IV. tc): a tanács híre nélkül ország ügyében semmit ne tegyen (különösen külügyeket ne intézzen a tanácsban vagy annak híre nélkül), és a fejedelemasszonynak (mint addig is - tette hozzá óvatosan, bár a valóságnak elég kevéssé megfelelően a szövegezés) illő becsületet adjon. Más a helyzet a korszak utolsó gubernátorával, Kemény Jánossal (aki azután végül is nem is fungált alaposan körülírt tisztében). A kormányzót a fejedelem nevezi ki, az országgyűlés csak akceptálja azt. Gubernatorsága alatt meg kell tartania az I. Rákóczi Ferenc számára előírt condítiókat, és igazodnia kell az ország alkotmányához; az ország javát, a fejedelmi méltóság védelmét és saját tisztét és tekintélyét minden erejével meg kell védenie. A tanács tudta nélkül, „absoluta authoritate" nem volt joga intézkedni országos ügyekben (1652. februármárciusi I. tc). Halála esetén a fejedelemnek egy hónapon belül össze kellett hívnia az országgyűlést (ha ez már II. Rákóczi György halála után történnék, akkor a tanácsuraknak kellett ezt megtenni), és új gubernátort kellett választatnia (II. tc). A kormányzónak és a fejedelmi tanácsnak éberen kellett vigyáznia a főhatalom egységére: ha valamely nyughatatlan elméjű emberek akárki akaratából hadat fogadnának, ők feloszlathatták a hadat, szükség esetén személyes felkelést is rendelhettek el ellenük (ily esetben a gubernátornak és a tanácsurak többségének kellett aláírnia a rendeletet, periculum in mora esetében azonban elég volt a gubernátor és a kancellár vagy akár csak a gubernátor és a fejedelem mellett levő tanácsurak aláírása - IV. tc). Ha e rendelkezés még csak burkoltan utalt az 1630-as válság emlékezetes