Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

tapasztalataira, a III. tc. már nyíltan szólott a gubernátor és a tanács jogairól abban az esetben, ha az ifjú fejedelem mellett ártalmas tanácsadók tűnnének fel; admoneálhatják azokat, és ha azok nem engednének, elmozdíthatják a fejedelem mellől - és ha az ifjú fejedelem ellenszegülne ennek, ezt a conditiók megsértésének kell tekinteni. Még eró'sebben biztosítja a gubernátort az ifjú fejedelemmel szemben az V. tc: ha amaz a gubernátor személye, élete vagy állapota ellen akarna cselekedni (személyesen vagy mást indítva fel erre), alattvalói ezzel fel vannak oldva a hűségeskü alól, s fel kell hogy keljenek a gubernátor mellett. (Igaz, ez fordítva is áll.) Ha az ifjú fejedelem conditiói ellen cselekednék, a kormányzó és a tanács admoneálja, s ha ez nem járna eredménnyel, a gubernátor és a tanács (még fejedelmi contradictio esetén is) hívja egybe az országgyűlést, és az megvizsgálván és alaposnak ítélvén a vádat, feloldja a rendeket a hűségeskü alól. (Ez szintén áll megfordítva is.-V. tc.) A gubernátor esküt tett tisztébe léptekor; a rendek is engedelmességi esküt ígértek neki (VI. tc). Tartásának, a fejedelmi tanácséhoz hasonlóan, az ország közjövedelmeibó'l kellett történnie (VIII. tc).