Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

ismét csak egy elhalt ítélőmesternél maradt oklevelek kiadásáról intézkedik. Az 1600. júliusi VIII. tc. (a rendek növó' elégületlenségének jeleként) Mihai Viteazul Erdélyben tisztséget viseló'boérjainak eltiltását követeli az erdélyiek pereibe avatkozástól. Személyi ügyben (illetve ügyekben) ad módot a törvényes elégtételre az 1607. márciusi IX. tc.: Kamuthy Farkas (és mások) törvénnyel kereshetik ártatlan fogságuk okozóit. A törvényes peres oklevelek általános érvényességéről intézkedik (bárkitől is származzanak) az 1607. júniusi X. tc. Az alábbi kettó'höz hasonlóan az elsó' uralmi válság okozta bajok lezárásához tartozik az 1608. március-áprilisi X. tc: a fejedelem adjon pecséteket az ítéló'mestereknek és a váradi káptalannak (a zavarok közt elveszettek helyébe). Helyi érdekű az 1609. októberi XIII. tc: a máramarosiak is az ország törvénye szerint járjanak el pereikben. Az 1630. január-februári XLIII. tc. Bethlen halálának folyományaképpeni alkalmi intézkedés: a Bethlen életében tartott utolsó törvényszakon végleg eldöntött perek ítéletleveleinek megpecsételésére kiadhatók az ítéló'mesterektó'l a fejedelem halálakor bevont pecsétek. Az 1633. április-májusi XXV. tc. a büntetés (vagy már sedriai ítélet) eló'l várakba futott jobbágy ott elítéltctését (illetve ítélete végrehajtását) sürgeti, a XXX. tc. pedig a táblai törvényszakokat és az országgyűlés idejét jelöli ki az oklevelek transsumáltatására (örökös törvénynek nyilvánítva ezt). Az az év augusztusi X. tc. a fejérvári nemesi házakba menekülő' vétkeseket a fejedelmi praefectussal vagy udvarbíróval kéreti ki, a kérés megtagadása esetén karhatalmat rendeltetve. Az idegen kézre jutott oklevelek iránti perró'l rendelkezik az 1642. február-márciusi XVII. tc: az okleveleit visszakövetelő'fél a táblára evocáltathatja ellenfelét, és azt az elmarasztaló ítélettel evictornak (szavatosnak), só't debitornak nyilvánítják, „és tartozzék azt az peres jószágot megkeresni és meghozni", vagy helyettes azonos értékűt adni. (E tc a fiscusra nem értendő', „mivel az fiscus leveleket nem szokott acquirálni".) Az 1656. február-márciusi VIII. tc. a bírságokból a peres feleknek törvényesen jutó rész kiadásáról gondoskodik. Ismét egyedi jellegű a Barcsai által egyesektói elvitetett javak visszaadásáról intézkedő' 1660. április-májusi XVI. tc, illetve az uralmi válság alatt kárt vagy sérelmeket szenvedetteknek bírói úton kártérítést rendéló' 1662. márciusi VI. tc (eszerint a fizetni nem tudó elmarasztalt elfogható, és bírsága határáig szolgálja a károsultat). A foglyok székelyföldi ó'rzéscról és kísértetéséról intézkedik az 1665. májusi XVIII. tc: ahol nincs erre elég darabontrendű személy, ott a lófők is kötelesek legyenek erre. A máramarosiakat kötelezi az 1667. január-februári V. tc: az odalopott marhák ügyében éljenek Ők is az ország törvényével. Fejedelmi rendel-