Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

kezes becikkelyezése az ugyanakkor született IX. tc: a Doboka megyeiek a jövőben kezesűllítás és nemesi szabadságuk lekötése nélkül perelhetnek Szék lakosaival, és a pert ne a kamaraházhoz, hanem a táblára lehessen fellebbezniük. Az 1668. január-februári XXIV. tc a rabok állapotáról és kölcsöneik megvételéről szóló rendelkezéseket egészíti ki azzal, hogy az adóson hitelüket megvenni nem tudó raboknak a helyi tisztek legyenek segítséggel. Több egyedi ügyben hoz törvényt az általános sérelemorvoslásra szolgáló 1678. októberi országgyűlés: a XXXIII-XXXV. tc-ek és a XXXVII. tc egyaránt konkrét hatalmaskodási, illetve birtokfoglalási perekben rendel eljárást. Az 1688. januárfebruári VI. tc. az országgyűlésen vagy a deputatio ülésein meg nem jelenők elleni eljárást szabályozza: ezeket a deputatio elébe kell admoneáltatni, az hallgassa meg mentségüket - különben a fiscalis director evocáltassa őket. Ezt a törvényt erősíti meg az az évi márciusi IV. tc. Az utolsó ilyen törvény, az 1688. május-júniusi V. tc, a császári megszállás miatt egyre súlyosabbá váló helyzet terméke: ez a császári katonák megölésében vagy kifosztásában vétkesnek talált személyeket bünteti halállal. Latrok kergetése A bíráskodást tárgyazó törvények egy jelentős része, kb. 160 törvény foglalkozik a közbűncselekményeket elkövető'nyilvánosgonosztevők vagy latrok (publicus malefactorok) kergetésének elrendelésével, ritkább esetben ennek szabályozásaival vagy a pártolóik elleni rendszabályokkal. Ezek részletes ismertetésétől azonban e helyütt eltekinthetünk, minthogy ezek lényeges jogi nóvumot nem tartalmaznak: a publicus malefactor fogalma már a korszak elején is adott, és az ellenük való eljárás (a cirkáltatás) is viszonylag keveset módosul az idők folyamán. Törvényhatósági és városi bíráskodás Részletes tárgyalást igényelnek viszont a törvényhatósági és városi bíráskodást szabályozó törvények. Az e kérdéscsoportot általában szabályozó törvények sorát az 1543. novemberi VII. tc nyitja meg, tisztének elvesztésével fenyegetve a sedriát elfogadható ok nélkül nem tartó főispánt. Sűrűbbé azonban az ilyen tárgyú törvényhozás csak az 1580-as években válik. Az 1582. április-májusi VII. tc csak általában kötelezi a főispánokat és királybírókat: tartsanak sedriát a Báthory Kristóf halála óta „az paraszt nem között" történt dolgokban. Ugyanilyen általános rendelkezés