Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

Egyedi rendelkezések A bíráskodást szabályozó törvények sorába tartoznak a peres oklevelek taxáját tárgyazók is; ezek részletes ismertetéséről, úgy hisszük, eltekinthetünk. Szoknunk kell azonban arról a (meglehetősen jelentős számú) törvényről, amely egyedi vagy olyan ügyeket szabályoz, amelyek a fentebbi ismertetés kategóriáiba nem szoríthatók. Sorukat az 1544. augusztusi törvény nyitja meg: az I. János halála óta történt hatalmaskodások, erőszaktételek és más jogtalanságok kivizsgálandók és megítélendők. Az 1556. november-decemberi törvény érvényesnek nyilvánítja I. Ferdinánd és erdélyi vajdai tábláinak peres okleveleit (a végre nem hajtottakra Izabella resuscitatoriát adhat ki). Az 1559. júniusi törvény Balassa Menyhértet, Hagymássy Kristófot, Varkocs Tamást, Némethy Ferencet „et alios" hatalmazza fel a Bebek György és szolgái által erdélyi jobbágyoknak okozott károkért való arestatiókra. Az 1564. júniusi törvény a két ítélőmesternek oklevelek kibocsátása körül kitört viszálya rendezésére hatalmazza fel az uralkodót, tanácsát, a táblát „s más előkelő s jogban jártas férfiakat". Az 1566. november-decemberi XIII. tc. a kincstári tiszteket kötelezi az alattvalókról a bírákkal együtt való törvénytételre. Az 1568. januári törvény kora egyik hatalmasságát, Hagymássy Kristófot (később János Zsigmond egyik testamentariusát) kívánja arra köteleztetni, hogy jószágos pereiben tartsa magát és szolgáit az ország törvényéhez, ne húzza azokat. Az uralkodó törvényszakok (és gyűlések) idején viseltessen gondot a rendek szállására - sürgeti az 1570. januári törvény. Az 1571. november-decemberi XL. tc. az előző törvényszak óta ki nem adott ítéletek kiadását rendeli el. A János Zsigmond kora óta a fejedelemváltozások vagy a peresek hanyagsága miatt ki nem adott oklevelek a fejedelmi pecsét alatt kiadandók-mondja ki az 1580. áprilisi V. tc. Ugyanaz év novemberében a VI. tc. egy elhalt ítélőmesternél kiadatlanul maradt oklevelek kiadásáról gondoskodik; az 1584. áprilisi IX. tc.-nek egy újabb halálozás kapcsán kell erről intézkednie. A tizenöt éves háború által felvetett különleges problémákra reakció az 1597. április-májusi XIII. tc: az olyan személyek jószágait, akiknek életben vagy fogságban léte bizonytalan, két évig nem adományozhatják el magszakadás címén, és azután is törvényes módon történjék a statutio (az ellentmondások figyelembevételével). Ugyanez országgyűlés az Erdélyben fő jószágot bírók partiumi jószágainak hatalmasul elfoglalói ellen intézkedik (XIV. tc.-ével), a sedria elé idéztetve őket és soron kívül tárgyaltatva a pert, szükség esetén a váradi kapitányt is az alispánok segítségére rendelve az ügyben. Ez országgyűlés XVII. tc.-e