Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

tében mindkét féltől személyes megjelenést követelve. Az öt esetben és az emberölésben az elmarasztalt a fellebbezés és a végső ítélet között fogva tartandó. A VI. tc. a paraszt által tett hatalmaskodás vagy kár esetében földesurától kéret törvényt füstin, onnan a sedriára, majd a fejedelemhez lehet fellebbezni a pert, az pedig mielőbb láttassa el ezt. Feltehetően konkrét sérelem nyomán született az 1631. június-júliusi XI. tc: a nemesen hatalmaskodást elkövető, azt elfogó, verő, vagdaló városiak bírái országgyűlés előtt ítélendők meg (ha ott nincs rá alkalom, törvényszakon). 1645-ben a közbiztonságnak a háború és az amiatt beállt törvényszünet következtében történt megromlása az oka új törvény hozatalának a hatalmaskodási ügyekben való eljárásról (az évi áprilisi II. tc): a hadakozás alatt tett hatalmaskodás, foglalás esetén a fejedelem a sértett felet bocsássa informatióra a törvényhatósági tisztekhez, és azok jelentést tévén a fejedelemnek a dologról, az intse a foglalót a jószág visszaadására, és makacskodása esetén a tisztekkel foglaltassa vissza, vagy akár fejedelmi karhatalommal, és a sértett fél a hatalmaskodásért magáért is pert indíthasson (természetesen a másik fél is kereshetvén perrel igazát). Ugyancsak háborús szükségintézkedés az 1657. januári IV. tc: minthogy a lengyel hadjárat alatti hatalmaskodások miatt a sértettek esetleg nem járhatnak el ügyükben az egyéves elévülési határidőn belül, elégséges az év lejárta előtt megkeresniük a tiszteket a per megindítására, tanúsítványt szerezve erről, és így az elévülési határidő nem érvényes rájuk. A kisebb hatalmaskodások ügyéről előbb az 1594. februári X. tc. intézkedik: a főispánok tizenötöd naponként üljenek széket, és brevis processusszal ítéljék meg ezeket, fellebbezést engedve, a fellebbezett pereket pedig soron kívül tárgyalják a fejedelmi udvarban. (Az ország és fejedelem dolgában elfoglaltak perhalasztása érvényes legyen.) Az 1615. szeptember-októberi XXIX. tc pedig a fejedelmet szólítja fel arra: a tiszteknek rendelkezzék, hogy az egy évnél nem régebben elfoglalt birtokokat (a nagyobb hatalmaskodás büntetésével sújtva a tettest) juttassák vissza a tulajdonosnak. (Az 1599 óta történt régi hatalmaskodások ügyében egy korábbi tc.-et erősít meg a törvény.) Az erőszaktétel miatti perekről az 1621. áprilisi III. tc. intézkedik, az ilyen perek fellebbezéssel való húzásának kívánván véget vetni: a törvényhatóságok még fejedelmi bírói parancsok esetén is csak akkor bocsássák fel ezeket, ha jószágfoglalásról van szó (előbb visszaültetve birtokába a felperest), más esetekben csak quoad caput. (E végzés ideiglenesnek volt szánva, „míg az üdökön képest különbet végezhetünk felőle".) A kártételek miatt indult perekről a Barcsai uralma végén hozott 1650. október-novemberi XII. tc szól: ha a kártevő egyszerű megkeresésére