Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

de az cvictor allegatióit tartsa fenn annak; ha azonban egyszerűen evictorra fog, a törvényszék prorogatoiát ad, és a felperes a szék vagy tábla újabb ülésén a prorogatoria mellett proklamáltatja az alperest, állíttatja elő az evictort, és az csak a per érdemét illetően élhet kifogással. ítéletek végrehajtása Viszonylag bő törvényanyag foglalkozik az ítéletek végrehajtásának kérdéseivel. Sorukat az 1559. júniusi törvény nyitja meg. Az ítéletek végrehajtásában korábbi végzések szerint ki-ki belátása és a helyi körülmények szerint élhet alispánokkal, főbírákkal vagy a káptalannal. Lényegében ennek megerősítése az 1580. áprilisi VI. tc. A repulsióval való visszaélések ellen születik az 1561. novemberi törvény: az uralkodó hajtassa végre a tábla ítéleteit; ezt a rendelkezést ismétli meg az 1565. januári törvény is. Az 1570. májusi VII. tc. annak az uralkodói intézkedésnek a becikkelyezése, amely megengedi János Zsigmond birtokain és a kamarai helyeken a törvényhatósági tiszteknek az executiót. 1571 végén (a november-decemberi XXV. tc-el) a János Zsigmond halála után elakadt székelyföldi perekben már hozott ítéletek végrehajtásáról rendelkeznek. Égetők ítéletének végrehajtásáról intézkedik az 1578. április-májusi XXVI. tc: nemes ítéletét, ha nem fellebbez, azonnal hajtsák végre; fellebbezése esetén a tábla ítéletéig maradjon fogva. Égető paraszt ítéletét a törvényhatósági tisztek azonnal hajtassák végre. A rendi mozgalom kezdetét jelentő 1588. decemberi gyűlés a fejedelmi hatalom egy „túlburjánzását" nyesi le: fejedelmi missilisszel (azaz nem bírói paranccsal, hanem egyszerű kancelláriai rendelettel) végrehajtást eszközölni tilos; az addigi ily végrehajtások is semmisek. Az 1596. november-decemberi XVIII. tc. csak általában sürgeti a hozott ítéletek végrehajtását; ezt ismétli meg (a még le nem jártakra) az 1598. március-áprilisi XV. tc. Vitéz Mihály idejének vége felé, 1600 júliusában ismét a missilislevéllel (sinistra querimoniára való) végrehajtást eltiltó IX. tc. jelzi a rendek feléledését. Az 1607. júniusi XXXIX. tc. a végrehajtók személyi biztonságát védi (a végrehajtót feladata teljesítése közben megölő nemesembert a főispán evocáltassa, és büntesse meg, ha a meghalt hozzátartozói nem indítanának pert). Az 1609. április-májusi IV. tc. pedig a tizenöt éves háború kényszerű „törvényszünete" után lassan helyreálló törvénykezés során hozott ítéletek személyválogatás nélküli végrehajtásáról rendelkezik. Az az év októberi gyűlésnek meg kell ezt ismételnie (V. tc). 1610 március-áprilisában szintén azzal a kiegészítéssel, hogy a fejedelem az ítéletek vég-