Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

rendelkezést erősíti meg az 1560. novemberi törvény. Az 1558. szep­tember-októberi törvény szerint a Petrovics Péter bejövetele óta tör­tént erőszakoskodási esetek, tized-, transzmissionalis és fellebbezett, valamint a kötelezvényperek folyamatosan döntendők el (az uralko­dók tartózkodási helyén). Az 1561. áprilisi törvény az 1556. őszi általá­nos rendelkezés körüli zavarokat igyekszik oszlatni, a magyarországi és erdélyi törvényszakokra utalva a dos-, parafernum-, gyámság-, osztály-, zálog-, magszakadási, hűtlenségi, transmissionalis pereket és azokat, „in quibus praescriptio nondum est completa neque compleri debet"; a factum honoris-pereket pedig az országgyűlésre tartva fenn. Az 1566. november-decemberi IV. tc. újból a folyamatosan ítéltetni szokott pe­rek (hatalmaskodás, „tisztesség", gyámság ügyei, transmissionalisok „és egyéb dolgok") így tárgyaltatásáról rendelkezik. Az 1578. ápri­lis-májusi XIV. tc. úgy határozza meg a törvényszakokon folyamatosan tárgyalandó perek körét, hogy a hatalmaskodás ún. öt esetét, a zálogos, dos- és parafernum-, tized- és birtokfoglalási pereket sorolja ide. Az 1583. márciusi III. tc. a fejedelem propositiója nyomán intézkedik a törvénykezés folyamatának újra megindultáról: azok a perek, amelyek Báthory Kristóf halála után fejedelmi missilisszel vagy szolgabíráknál indultak új rendtartás szerint, így is fejezendők be - a még meg nem in­dult perek viszont a régi rendtartás szerint tárgyalandók. Innen kezdve majd egy fél évszázadon át nem találkozunk ilyen tör­vényekkel; csak az 1630. január-februári országgyűlés látja jónak tör­vényben rögzíteni: az országgyűlési meghívókban jelezni kell, hogy a gyűlés alatt pereket is tárgyalnak (LX. tc). A régi perek másra szállítá­sáról intézkedik az 1635. május-júniusi XXIII. tc: ha valaki ily pert („az ki egynéhány esztendőtül fogva nem volt in foro") másra akar szál­lítani, a törvényszék előtt három hónappal certifikáltassa azt, akire szál­lítani akarja (a per tárgya és állása rövid ismertetésével); az ily certi­fícatio ellen ne lehessen kifogással élni. Az 1650. márciusi XIX. tc. arról az esetről intézkedik, ha valakinek gyámja vagy elei indítottak pert: az illető két idézés után se maradjon calumniában (csak homagium bün­tetésén, de újra felvehesse a pert); a régi „fen lehető" per letételében vagy magára szállításában ki-ki a korábbi mód szerint járhasson el. He­lyi törvénykezési szabálytalanságok kapcsán jött létre 1668 elején az az általános rendelkezés (január-februári XXV. tc), hogy a törvénykezés rendje igazodjék az ország törvényeihez. Az utolsó idesorolandó törvény, az 1684. márciusi X. tc. az országgyűlés alatti törvénykezés elhúzódásá­nak kíván véget vetni: ha a felperes a harmadik diaetalis terminuson sem indítja meg a pert alperese ellen, azt a kereset alól felmentettnek lehet nyilvánítani.

Next

/
Thumbnails
Contents