Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

A Királyföld különleges ügyei Az első csoportba tartozók közül a királyföldi fiscalis a makkoltatást szabályozza az 1663. szeptemberi XXII. tc.-el (ha a fiscus tisztjei disznókat hajtanak makkoltatásra, a fejedelem értesítse az érdekelt törvényhatóság tisztjeit erről visszaélések elkerülésére és a szegény emberek makkoltatásának megoldása végett - és ha a fiscus erdején van makk, a király földit egyáltalán ne vegye igénybe. Ezt erősíti az 1669. januármárciusi VII. tc. Az 1669 eleji országgyűlés intézkedik először (VI. tc.-ben) a fiscus királyföldi halászatárólis: az ottani tavakat ne maguk a fiscalis tisztek halásztassák, hanem szükség esetén az illető falvak halásszanak a fiscus számára: ezt erősíti meg az 1674. november-decemberi XIII. tc. (annak hozzátételével, hogy az ilyen fiscalis halásztatásokra a tisztek 2-3 személynél többet nem küldhetnek ki). Az 1678. októberi általános screlemorvoslásban a királyföldi szegénység védelmére mondják ki (XLV. tc), hogy az „építse" ugyan a tavakat, de a fiscus se minden évben vágassa el őket. Az utolsó ilyen törvény, az 1685. február-márciusi XIII. tc. a szász natio ígéretét cikkelyezi be a királyföldi tavak „restauráltatására". Több szintén Apafi-kori törvény tárgya a királyföldi fiscalis szállítások ügye. Ha a fiscalis udvarbírák fát akarnak szállítani a fiscus számára (a Királyföldön) - mondja ki az 1644. január-februári XXIII. tc. -, az illetékes szék tisztségét keressék meg a dolog helyi előkészítésére. Ezt a rendelkezést általánosítja mindenféle fiscalis szállításra az 1669. január-márciusi V. tc, és egészíti ki bizonyos, részben helyi vonatkozású intézkedésekkel az 1674. november-decemberi XII. tc (a Szászföld határáig a fiscalis tisztek szállíthassák a szállítandókat, maguk számára a tisztek nem követelhetnek vecturát, a kőhalomszékiek ne Csíkból szállítsanak deszkát a kincstárnak, hanem csak székük széléből fuvarozzák a csíki deszkát). A királyföldi borfoglalás törvény nélkül bejött gyakorlata ellen előbb az 1630. január-februári országgyűlés lázad fel, kicsikarva Brandenburgi Katalintól a borfoglalás eltörlését (LXXXI. tc). Hogy az eredmény mi lett, arról a következő ilyen törvény tanúskodik: az 1649. január-márciusi gyűlésnek (XXXVI. tc.-ével) ismét el kell tiltania a királyföldi készpénz nélküli borfoglalást, arra kötelezve a fiscalis tiszteket, hogy készpénzzel fizessenek a borért. Az utolsó ilyen törvény (az 1675. november-decemberi V. tc.) csak az Approbatae Constitutiones a borvételről szóló cikkének megerősítése. A fiscus egyéb királyföldi vásárlásainak ügyével előbb 1630 eleji megmozdulásuk idején foglalkoznak a rendek, azt érve el (1630. janu-