Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ár-februári LXV. te.), hogy a fejedelem (a Bethlen Gábor-kori gyakorlattal ellentétben, amikor az ottani vásárlásokért - a szászok panasza szerint - adóbeszámítást ígértek a vásárlók, és arra se került sor) készpénzen vásároltasson a Szászföldön (és adasson ezüstöt és aranyat a portára küldendő kupák csináltatásakor). A törvény eredményességét ismét csak a következő'jelzi: 1633 tavaszán ti. a fejedelem ígéretet tesz arra (1633. április-májusi XXXIX. tc), hogy „ezután az szász városokon való vásároltatásból külömben akar provideálni és ó' kegyelmeket az olyan vásárlással nem bántja". Kincstári tisztek visszaélései Külön kell említeni azokat a törvényeket, amelyeket (a huszad-, harmincadügyi törvényeknél már általánosságban említetteken kívül) kincstári tisztek stb. visszaélései ellen hoztak. Az 1566. november-decemberi XIII. tc. a fejedelmi tábla elé idézteti és ott büntetteti a „házra való küldések"-ben, hatalmaskodásban vétkes kamaraispánokat és más tiszteket, ha pedig alárendeltjeik követtek el ilyesmit, őket kötelezi törvénytételre felettük (az illetékes törvényhatósági vagy városi bírákkal együtt). Az 1599. márciusi XVI. tc. a sóaknákról maguk vagy a nemesség szükségére stb. szállító jobbágyokon való húzás-vonásokat tilalmazza. (Ezt a törvényt újítja fel az 1680. november-decemberi VII. tc.) Már szokatlannak tartanánk, ha az 1630. január-februári gyűlés törvényei közt nem találnánk ilyet: a XII. tc. a nemesi szabadságok sokfajta megsértését rója a kincstári tisztek terhére (a nemesség udvarházaira, jószágaira, tavaira, erdeire „hatalmasul reá küldést"), a törvényben rendelt büntetéssel fenyegetve az ilyesmik elkövetőit. Ugyanilyen törvényszerűen kell jelentkezzék az 1649. január-márciusi országgyűlés végzéseinek sorában a rendek ellen hatalmaskodó fiscalis tiszt elleni eljárást eló'író XXI. tc. (a sértett fél a területileg illetékes sedrián indítson pert ellene - ha az már kiállt tisztéből, akkor ott, ahol birtoka van, vagy új tisztséget keres) és az ezt azzal a kiegészítéssel megeró'sító' 1653. január-márciusi IV. tc, hogy az ily vétségért elítélt fiscalis tisztnek a fiscus jószágában található javaihoz az ítélet végrehajtója hozzányúlhat. Még az 1649. évi hullám utórezgése az 1650. márciusi XI. tc is (ellentmondásaival együtt): a jobbágykeresésben eró'szakkal eljáró fiscalis szabadosok, illetve drabantok vagy katonák fogva vicndó'k a fejedelem elé vagy valamelyik közeli fejedelmi várba - büntetésükről a fejedelem döntsön. De az sem meglepő, hogy az Apafi-kornak eléggé az elején is találunk egy