Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

tettel az új pénznek magánosok által rossz ligában vert pénzzel való keverésére (az adó generális perceptora és a portusi inspector a kezükhöz jutott új pénzt az eló'zó'évi adó restantiájából pótolják, és a görögökkel váltassák be jó pénzre. A II. tc. a törvényhatósági perceptorokat kötelezi a kezükön levó' pénznek a szegénységnek vagy földesuraiknak való visszafizetésére, és a földesurakat arra, hogy azok jó pénzben fizessék ezt be; a sustákokat a perceptorok egy hónapig befizethetik a fó'perceptornak, attól kezdve az csak aranyat és tallért vesz be. AIII. tc. a székelyeket és szászokat kötelezi: azok maguk tegyék adójukat jó pénzzé. A IV. tc. a gyűlés alatt Udvarhely- és Marosszékrol adóban behozott új pénzt (ha jó ligában van) váltassa át a görögökkel (a továbbiakra mentesítve azokat az ilyen váltástól). Az V. tc. eltiltja az új pénzek további veretesét bármilyen formára, a törvényhatóságok tisztjeit utasítva e téren szoros vigyázásra. A VI. tc. végül a görögöket inti: jószágvesztés terhe alatt ne merjék beváltani a forgalomból ekkor kivont pénzeket. Az általános rendezés utóterméke, de egyben az utolsó évek problémái felé is átvezető' az 1678. júniusi VI. tc. a német és lengyel pénzekből a régit (és jót) el kell fogadni, az újat nem. Részben az idegen pénz használata a tárgya az 1682. február-márciusi XIII. tc.-nek (a császár képére vert, igaz kamarán és ligán kelt pénz Erdélyben is forgalomban lehet), és részben újra a hamispénzverés elleni védekezés (korábbi büntető' rendszabályok felújítása). Már változott körülmények közt (császári hadak lévén Erdélyben) hozzák meg az 1686. augusztusi III. tc.-et a császár pénze elfogadásáról, bár a rendek maguk is leszögezik: sok rossz pénz csúszott be vele (és egyben felújítják a hamispénzverők elleni eljárásra vonatkozó korábbi rendelkezéseket). Az utolsó ilyen törvényt a császári megszállással járó rendkívüli adóterhek és az emiatt fellépő pénzhiány teszik szükségessé: a fejedelem (az 1688. márciusi tc-ben) engedélyezi a tallér veretesét (Brassóban és Segesváron bárki verethette, Szebenben csak az ottaniak; a tallér ligájára a város köteles vigyázni, a bélyegző vasakra fel kell metszeni a város címerét; a pénzverőmintát a fejedelem tallérverője, a praefectus tudtával, mielőbb adja ki a városokra; a tallér ezüstjébe forrasztott ezüstöt ne vegyítsenek). Huszad-, harmincadügy A kincstári ügyeket tárgyazó törvények egyes szakcsoportjai közül jócskán a legbővebb a huszad-, harmincadügyi'törvényeké. Ezeknek azonban a nagy többségét bizonyos általános jellemzés után figyelmen kí-