Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

vül hagyhatjuk. Jelentós számú törvény tárgya ti. a nemesi huszad-, harmincadmentesség (majorsági termékeik, illetve a saját szükségletükre behozottak után); több törvény szól a vectigal, a törvény megtartásáról (új vectigalt országgyűlés nem dolgoz ki), még számosabb a visszaélések, törvénytelenségek tilalmazásáról és az ellenük való eljárásról. A többi huszad-, harmincadügyi törvények közül elsőnek a harmincadhálózatról rendelkezó'ket ismertetjük. Az 1571. november-decemberi XLV. tc. szabályozza az északnyugati harmincadvonalat (Váradon, Debrecenben, Bajomban, Székelyhídon, Margitán, Nagyfalun, Tasnádon, Hidvégen, Zilahon és Zsibón engedve harmincadok tartását). Ennek eló'tte való usus ellen Gyeró'vásárhelyt emelt harmincadot szüntet meg az 1581. májusi VII. tc. Hasonló ehhez az 1610. márciusáprilisi XX. tc. idevágó rendelkezése: a Szamosújvárott, Bellegalján és Talaborfalván újonnan létrejött harmincadhelyek megszüntetendó'k. Az 1649 eleji rendi megmozdulás csak óvintézkedést hoz e téren: amely partiumi harmincadnak eddig nem volt filialisa, ezután se legyen (1649. január-márciusi XLIV tc). Ideiglenes rendszabály (Kolozsvár akkori császári megszállásából következik) az 1663. szeptemberi XXI. tc: a kolozsmonostori harmincad egyelőre Tordán működjék. Az 1676. november-decemberi III. tc. a hidalmási harmincadot szünteti meg. Két törvénynek tárgya a harmincadügyi személyzet kérdése: az 1664. január-februári VI. tc. azon fejedelmi döntés törvénybe iktatása, hogy a zajkányi és volkányi harmincad számtartói mellett négy szolgánál több nem működhet, az 1670. február-márciusi XIV. tc. ugyané két harmincadról rendeli, hogy azok vigyázzanak rájuk, az kik az háborúságos időkben ultro offerálták magokat az ott való szükséges szolgálatra. Harmincad-kedvezményekkel (az előbb általánosságban említetteken túl) szintén néhány törvény foglalkozik. Feltehetó'en nem csak nemesi mentesség az, amit az 1630. január-februári LVII. tc. tartalmaz: a háromszékiek maguk szükségére vámmentesen hozhatnak-vihetnek árut Havasalföldről, illetve oda. Az Apafi-korszak első évei pénzszűkének terméke az 1666. februári XVI. tc: az Erdélyben jó pénzzel vásárló külföldiek fél harmincadot fizessenek kivitt áruik után. Az 1670-es években exponált végvárnak (s a magyarországi bujdosók családjai egyik menedékének) számító Somlyónak adott kedvezmény volt az a rendelkezés (1675. május-júniusi XVI. tc), hogy az ottani vásárra behajtott s le is vágott marha után ne kelljen harmincadot fizetni. Jobbágyok részleges harmincadmentességét az 1634. május-júniusi XIV tc. mondja ki, „az régi jó szokás"-ra való hivatkozással: „az sze-