Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
tasok sorából, azok egy külön táblai törvényszakon beterjeszthetik igényeiket (XXIV. tc.). Az ügy azonban ínég ezzel sem zárul le, a fiscalis director az 1670-es években perrel támad meg korábban nem fiscaiisoknak ítélt jószágokat, úgyhogy a rendek az 1675. május-júniusi országgyűlésen törvénnyel (XIII. tc.) zárják el az ilyen perek útját. Tized A többi kincstári jövedelmek közül a tized ügye viszonylag kevés törvény alkotására ad okot. Az 1623. május-júniusi VII. tc. a kincstári jószágok és jövedelmek visszaszerzését célzó Bethlen Gábor-kori általános folyamat terméke (a fiscalis tizedekre is áll az általános elv: az 1588 decembere után eladományozottak szerzendők vissza; a korábban durante beneplacito adományozottakról a fejedelem döntsön, de legyen tekintettel az érdemesekre). Az Apafi-kori tizedtörvények szintén az általános restituciós törekvés részei. A kiindulási pontok az 1662. februári II., az az évi október-novemberi VIII. és 1663. február-márciusi VI. tc; ezeknek a fiscalis jószágokra általában vonatkozó törvényeknek tizedügyi rendelkezéseit erősíti meg az 1663. szeptemberi gyűlés XVIII-XIX. tc-e (kifejezetten azzal a célzattal, hogy a fejedelem ezekből tartassa udvari népét és hadát, „mert különben semmiképpen az ő nagysága udvara népe és fizetett hadai tartására, elpusztulván szegénységünk, nem érkezhetünk"). Az 1664. január-februári XXVII. tc. viszont eltörli ezt (arra is hivatkozva, hogy Apafi az 1663. szeptemberi gyűlés idején a törökkel volt hadban az országon kívül, de továbbra is eltiltva a tizedek eladományozását). Az utolsó tizedügyi törvény, az 1667. januári XXI. tc, részletes tizedelési rendtartás. Sóügy Aránytalanul bővebb és differenciáltabb ennél a sóiígyi törvényhozás. A sóügyet vagy az egyes sóbányákat általában érintő törvények sorában az 1558. március-áprilisi törvény az első (a sókamarák ügye maradjon régi állapotában, Izabella nyittassa fel az elzáratott kolozsi bányát, és adassa bérbe, de ott se vágjanak nagyobb kősókat, mint másutt; a törvény felhatalmazza a királynőt, hogy a sókamarai gazdaságokról is rendelkezzék). A többi ilyen törvények I. Rákóczi György korának termékei: az 1633. április-májusi XIII. tc. a magánsóbányák nyitását tiltja el (akár saját szükségre, akár kereskedésre), ezt a törvényt erősíti meg az 1637.
