Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

sában erősíti meg Katona Mihály kővári alkapitányt és az ottani főporkolábot). E zálogosítások, ismételjük, csak formailag mondanak ellent a kincstári uradalmak stb. visszaszerzésére irányuló tendenciának; valójában a fejedelem hatalmának így vagy úgy való megerősítését célozzák. Valóban más irányt képviselnek a fiscus birtokfoglalásai ellen hozott törvények. Az első ilyen, az 1630. január-februári L. tc. a Bethlen Gábor halála utáni rendi nekibuzdulás idejéről való: ígéretet eszközöl ki a fejedelemasszonytól az udvarhelyi uradalomhoz történt jobbágy- és földfoglalások kivizsgálására biztosok kiküldésére. 1635-ben (május-júniusi XLIX. tc.) Rákóczi György ígér 10 000 kősót a Lisztius Ferencnének elfoglalt jószágaiért. Ismét csak fejedelmi ígéret becikkelyezése az 1643. április-májusi XXVIII. tc. (Rákóczi bizonyos, a legutolsó productiókor Fehérvár körül elfoglalt birtokok visszaadását ígéri, a fejedelmi tanáccsal együtt kívánván eldönteni a dolgot). I. Rákóczi György halála után természetesen újra napirendre kerül a kérdés. A fejedelem ígéretet kell tegyen rá (az 1649. január-márciusi VIII. tc.-ben), hogy a jószágukból erőszakkal elűzötteknek kártérítést nyújt (a kétes ügyeket előbb a tanácsurakkal bíráltatván felül), és ha a sérelmes peres útra viszi a dolgot, a per soron kívül, perorvoslat nélkül tárgyalandó, és végső ítélet hozandó benne - ha pedig mégsem volna elintézhető azon a törvényszakon, a legközelebbi gyűlésen vagy terminuson kerüljön döntésre. (A tc. a forma kedvéért hozzáteszi: a fiscus is így járhat el a tőle elfoglalt birtokok ügyében.) Ugyané gyűlés XXXII. tc-ében a fejedelem arra tesz ígéretet, hogy biztosokat küld ki az udvarhelyszéki nemeseknek az udvarhelyi várhoz foglalt földjei ügyében, és ha az igények igaznak bizonyulnak, kártérítést nyújt, vagy visszaadatja a földet. Az Udvarhelyhez foglalt földek egy részét azután az elkövetkező néhány évben vissza is adják az érintett nemeseknek, de az ügy még 1653 elején sincs lezárva; az 1653. január-márciusi országgyűlés újabb ígéretet eszközöl ki a fejedelemtől a még vissza nem adottak megadására, illetve kártérítés juttatására helyettük (VII. tc). A fiscalis jószágok 1650. évi jegyzékbe foglalásának folyománya az 1651. február-márciusi XI. tc (ez az 1650. évi törvényszakon fiscalisoknak ítélt jószágra nóvum cum gratia mellett perrel jogukat bizonyítani kívánók által követendő eljárást és az illető jószág helyzetét szabályozza). Az elhatárolás ügye körül sem csitul el azonban minden. II. Rákóczi György további éveiben ugyan nem hoznak újabb törvényt erről, a második nagy uralmi válság lezárulta után azonban újból előveszik: az 1662. október-novemberi országgyűlés ígéretet eszközöl ki a fejedelemtől arra, hogy akik peres úton akarják kivétetni birtokukat a fiscali-