Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

jegyajándékában adva zálogba Fogaras várát - ezért kellett volna ezt Bethlen Istvánnak 1630 őszén kiváltani. Ez a feladat rövidesen I. Rá­kóczi Györgyre hárult, és amikor annak végre sikerült megegyeznie Brandenburgi Katalinnal annak anyagi követeléseiről, az 1634. má­jus-júniusi országgyűlés (XXVIII. tc.-ével) neki (és holta után özve­gyének) zálogosította a nagy váruradalmat. A többi ilyen törvénybe került zálogosítások Apafi első éveire esnek, az előbbiekhez hasonló jelleggel. 1663 szeptemberében a rendek a fe­jedelem kívánságára zálogosítják cl feleségének és (később gyermek­ségében elhalt) fiának Fogaras uradalmát (I. tc), ugyanakkor járulnak hozzá (feltételesen) a gyalui uradalom Bánffy Dénesnek (ismeretesen a fejedelem sógorának) való zálogba vetéséhez (X. tc). (Ez a törvény egyébként egy fiscalis portió Sárpataki Mártonnak, az Apafi-kor jeles jogászának portai főkövetségéért zálogba vetését is tárgyazza.) Az 1664. novemberi gyűlés egész sorozatban hozza az ilyen intézkedéseket: a IV. tc. Bornemissza Annát jogosítja fel a Fogaras uradalmából mások­nak elzálogosítottak visszaváltására, a XIII. tc. a gyalui uradalom zálog­összegét emeli fel azzal a 10 000 Frt-tal, amelyet Bánffy Dénes az or­szág szükségére adott a fejedelemnek, a XV. tc. Balog Mátét (Várad védőjét, később Bornemissza Anna udvarmesterét) erősíti meg kisebb zálogbirtokokban (egy falu, egy portio és egy nemesi ház); a XXI. tc. Baló Lászlót (a kor neves török diplomatáját, később Apafi udvarmes­terét) hagyja meg egy fiscalis falu zálogbirtokában. Balog Máté zálog­birtoklását az 1665. májusi tc. pontosabban körülírja. 1668 júliusában újra a fejedelemasszony nyer zálogbirtokot (az I. tc-el): a porumbáki jószágból Felsőporumbákot, Szárátát és Felsővitel 10 000 magyar Frt­ban (és egyben Balázsfalvára lett consensusa megerősítését) - annak a 2000 tallérnak a fejében, amelyet a fejedelem az ország adójába adott. Az 1669. január-márciusi XIII. tc. Teleki Mihálynak tett zálogosításo­kat cikkelyez be (néhány faluét abból az óriásbirtokból, amelyet Teleki jó­részt zálogszerzések útján halmozott fel nagy politikai pályája során: Drágavilmáét, Szolnicéét s a fejedelemasszonytól Fogarasföldén nyert Oprakercsesoráét és Fdsőárpásét). Az 1673. november-decemberi XV. tc. a Bethlen-örökösöktől különböző utakon (cserék, Zólyomi Miklós nótája) megszerzett Huszt zálogbirtokába juttatja Bornemissza Annát. Bánffy Dénes megbuktatása után viszont ismét a fejedelem­asszony fejezi ki háláját zálogadománnyal Teleki Mihálynak Apafi feje­delemsége megmentéséért, Sztrezsa-Kercsesorát juttatva neki, és az országgyűlés be is cikkelyezi ezt (1674. november-decemberi XVIII. tc). Az utolsó törvénnyel megerősített zálogosítás az 1675. novem­ber-decemberi III. tc-ben foglalt (egy-egy kővárvidéki falu zálogosítá-

Next

/
Thumbnails
Contents