Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ból is fedezze a szükségletet - hogy ti. ez ne a rendekre háruljon). Alapvető törvény e téren az 1615. szeptember-októberi IX. tc. Ezt a törvényt a Bethlen Gábor-kor elején a fiscalis jószágok és jövedelmek visszaszerzéséről szóló (alább ismertetendő) törvények előzik meg ezek meghozatala után kell világosan meghatározni: mik a físcalitasok. A rendek Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Fehérvár, Déva, Fogaras, Görgény, Karánsebes, Lugos, Törcsvár, Lippa, Jenő uradalmát, a szabad királyi városokat és szabad mezővárosokat, a harmincadokat, sóaknákat, a bányajövedelmeket és fiscalis vashámorokat sorolják ide. Számvétel kincstári jövedelmekről A kincstári jövedelmekről való számvételt is csak néhány törvény írja elő, azok is a rendi előretörések időszakaiban, illetve a második nagy uralmi válság után. Először 1571 végén írják elő a rendek, hogy minden kincstári jövedelemkezelő tiszt adjon számot a fejedelemnek (1571. november-decemberi VI. tc). A Bocskai halálát követő hónapokban két törvényben is foglalkoznak ezzel: a Rákóczi Zsigmondot gubernatori tisztében (de most már a rendektől függőben hagyva) megerősítő 1607. januári I. tc. egy rendelkezésében (az vétessen számot a fiscalis jövedelmekről) és az az évi júniusi V. tc.-ben (az akkor már fejedelem Rákóczi Zsigmond vétessen számot a fiscalis tiszttartónál másoknál levő restantiákról - a nem kincstári jövedelmekéről is). A második nagy uralmi válság végén ismét számos törvénynek tárgya a fiscalis számvétel: az 1663. szeptemberi XIII. tc. 1. pontja Bornemissza Annát kéreti fel arra, hogy vétessen számot azokról a kincstári jövedelmekről, amelyek sem az ő kezéhez nem folytak be, sem a török sarcra nem fordítják őket. Az 1664. január-februári XXXIII. tc. Vizaknai Péter deák fejedelmi praefectust azzal menti fel a fiscalis tisztektől való számvételtől, hogy a fejedelem ezt a számvételt a rendekre bízta - a rendi számvételi tevékenységnek azonban csak az 1665. szeptember 13-ai országos határozat a nyoma: a fogságban levő sókamarások szabadon bocsátandók, és aztán őket és a korábban is szabadlábon levő kamarásokat egyaránt Gyulafehérváron e célra kijelölendő számvevők számoltassák el. (Csak a benne szereplő személyek révén tartozik ide az 1671. november-decemberi XXXI. tc; ez a portusi perceptor elszámoltatását rendeli el egy állítólag az ország szükségére felvett összegről.)