Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

dclmi céllal való kivitelét (saru vihető ki, de a vargáknak gondja legyen rá, hogy hiány ne álljon elő ebben), továbbá a lepedővászonét, zekéét, gyapjúét. Az 1556. márciusi törvény úgy módosítja ezt, hogy a magyarországi kereskedőknek tilos Erdélyből a marha, ló, bőr, saru kivitele (és minden egyéb szíjszerszámé) az erdélyieknek is, a többit kivihetik. Egy hónap múlva újabb változás: az 1556. áprilisi gyűlés a jobbágyokra károsnak ítélvén a marhakivitel belföldiekre való korlátozását, mindenkinek felszabadítja azt. Az 1556. augusztusi kiviteli tilalomlista: ló, saru és más bőráru, nemeztakaró. Az 1558. szeptemberi törvény az ínség miatt a gabonakivitel eltiltásának azt a módját választja, hogy felkéri a királynőt: ne engedje be az országba a moldvaiakat. Az 1559. júniusi kiviteli tilalomlista: hátaslovak, bőrök, prémek; az 1560. márciusi: mének, nyers- és kidolgozott bőr. Az 1561. áprilisi törvény szerint Erdélyből a Partiumba szabad kivinni bőr- és prémárut (onnan tovább nem), a ló kiviteli tilalma mellé most a fegyvereseké társul. Ezt újítja fel az 1561. novemberi törvény is (a lovaknál a 6 évesnél fiatalabbakra korlátozva ezt, és lehetőséget adva az uralkodó engedélyével való kivitelre). Az 1566. november-decemberi XIV. tc. csak a ménló kivitelét tiltja. 1569 júniusában a nyers- és feldolgozott bőr kivitele a tilos, 1570 januárjában ehhez a vadbőröket is hozzácsapják. 1571 januárjában ismét tilos a hátasló kivitele is, a bőrök kiviteli tilalmához a bőrből készült szerszámoké is járul, eltiltják a kender, gyapjú, szűr kivitelét is; Erdélyből a Partiumba vihetnek ki lovat és más tiltott árut is a maguk szükségére, idegennek nem. 1571 végén viszont (a november-decemberi XXXI. tc-el) azzal a meglepően korai premerkantilista indokolással oldják fel az állat-, bőrés szűrkiviteli tilalmat (bizonyos korlátozásokkal), hogy „az mely országban áros ember nem jár, ott az pénz szük, de az hul az áros ember kereskedik, ott bőül meg az pénz"; csak a hátas- és szekeres ló kivitele marad tilos, és szűrt nem szabad Moldvába és Havasalföldébe vinni, „hogy az szűr az szegén nép közt ennél is inkább meg ne dráguljon". A szomszéd országokkal való jó viszony ápolása („miért hogy a szomszédságok nélkül semmi rendbeli országok és népek nem lehetnek") az indoka annak, hogy 1575 decemberében (VIII. tc) Háromszéknek és Csík-Gycrgyószéknek engedélyezik (1576 Gergely-napjáig) az ott termett búza eladását az ínséges román fejedelemségekbe. Az 1577. áprilisi IV. tc. csak a juh, berbécs „és e féle" kivitelét tiltja el (egyben letevőhelyeket jelölve ki az Erdélyben nem birtokos és ott kereskedésre fejedelmi engedélyt nem nyert külföldi kereskedőknek áruik számára: Brassó hőstátját és - a Karánsebes, Lúgos, Lippa felől érkező kereskedőknek - Szászsebest; ezt a törvényt erősíti meg az 1577. októberi