Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

VII. tc. (az idegen kereskedőket illetően). Az 1578. április-májusi XX. tc. szerint a juhon, berbécsen kívül tilos a kecske kivitele is (csak a fejedelem tehet kivételt), és ismét az a bőré („hogy az míves níp ne panaszkodhassík az bőröknek drágasága felől") és a lóé; a XXIX. tc. annyiban módosítja az 1577 áprilisában az idegen kereskedőkről hozott rendszabályt, hogy Karánsebesen is letevőhelyet létesít, a szászsebesit pedig Schellenbergre helyezi át. Az 1578. októberi gyűlés újabb módosításokat hoz: a bőr kivitele mellett eltiltja a bőrárukét is (IV. tc), a karánsebesi és lugosi bánságban viszont (minthogy azok az ínségben török földről hoznak be gabonát) engedélyezi a juh, berbécs kivitelét, másutt fenntartva e tilalmat (V. tc.) - és végül az idegen kereskedőknek a lerakóhelyeken belülre jövetelét eltiltó tc. betartását sürgeti (VI. tc). Egy év múlva, 1579 októberében újra meg kell erősíteni a letevőhelyekről és a juh, berbécs kivitelének tilalmáról szóló törvényt (VI. tc). A következő években újabb cikkek jelennek meg a tilalmi listán: 1580 áprilisában (III. tc.) a finom arany, 1581 májusában (VIII. tc.) a só, 1584 tavaszán egy behozatalt engedélyező tc. ékelődik a sorba (április-májusi V. tc): az apró vasat, acélt („és egyebeket") a régi szokás szerint be lehet hozni a vásárokra. Még ebben a sűrű külkereskedelmi vonatkozású törvényhozásban is szokatlan arányú az 1585. szeptemberi gyűlés ilyen irányú munkája: a III. tc. Erdélyből a Partiumba engedélyezi (saját szükségletre) a búza kivitelét, onnan tovább azonban nem; az V. tc. felújítja a szekeres és hátaslovak kivitelének régi tilalmát; a VIII. tc. az aranyét (a vert-, plik- és poraranyét egyaránt); a IX. tc. pedig eltiltja a „velenczei marhák" (ottani luxusáruk) behozatalát, „hogy azféle heába való aprólékkal az ország kincse ki ne hordassék". A búza kivitelét 1586 májusában (XIII. tc.) felszabadítják; a hátas- és szekeres ló kivitelének tilalmát viszont 1587 áprilisában (V. tc) megújítják, ugyanez történik a bőr kivitelével is 1589 októberében (VIII. tc), 1591 novemberében (XXXVI. tc) és 1593 áprilisában (VII. tc); az utolsónak említett országgyűlésen (a IV. tc-el) megújítják a saru- és szűrkivitel tilalmát is. 1594 februárjában csak a vadbőrök kivitelét tiltják el külön (XXIII. tc), ugyanakkor pedig a só behozatalát is (XXIV. tc). A tilalmi sorozatban megint egy engedély: az 1594. májusi XVII. tc. szerint mindenféle posztó behozatala szabad. 1597-ben (április-májusi XX. tc) már a hús háborús drágulása miatt tiltják el a marhakivitclt, és ezt 1598 januárjában és március-áprilisában is megerősítik (XII., illetve XXIII. tc). 1598 januárjában (a XIII. tc-el) eltiltják a kézműves áruk kivitelét is. 1599 márciusában (a XXIII. tc-el) a bőrkivitelt kötik fejedelmi engedélyhez. Az 1600. márciusi búzakivi-