Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

meg), a salétromkereskedést eltiltó (és ez alól csak a rendek házi szükségére fejedelmi engedéllyel való vásárlást kivevő) 1623. május-júniusi VI. tc.-et, és végül az 1664. január-februári XXI. tc.-et (a fiscus birtokán is főzzenek, ne csak a Királyföldön). Kézművesek Nem sokkal gazdagabb ennél a kézművesek ügyeit szabályozó törvények anyaga sem - legfeljebb valamivel nagyobb skálát mutat. Kiváltságaik a tárgya az 1622. májusi XXIII. tc.-nek (az anabaptisták kiváltságlevelének az iparűzés tekintetében való megerősítése), az 1639. májusi XIX. tc.-nek (az ácsok és kőművesek kiváltságának azzal a feltétellel való megerősítése, hogy azok „az építésre elégségesek legyenek, és reá is érkezhessenek", különben bárki bárhonnan fogadhat kőművest és ácsot) és az 1640. április-májusi XVI. tc.-nek (ha a váradi kovácsok kiváltságaikkal akarnak élni, tegyenek is eleget ennek). A Parti um jó része, elsősorban Várad elveszte ad okot arra, hogy az országgyűlés két ízben belenyúljon a céhbe való felvétel kérdésébe: az 1660. október-novemberi XXII. tc-el (a Debrecenbe menekült váradi céhes iparosokat remek, köszönőpohár, mesterasztal, summapénz nélkül vegyék fel ott a céhbe) és az 1670. decemberi XX. tc-el (ez már általában mondja ki: a Partiumból beszorult mesterembereket a más új céhtagoktól tartozó összeg legfeljebb egytizedének megfizettetésével vegyék fel a céhbe). Céhek feloszlatását csak az 1655. februári országgyűlés iktatja törvénybe, de az többet is: a X. tc-el, az ötvös és borbélycéh kivételével, feloszlatja a jenéi céheket, minthogy azok csak „nagy sarczoltatások"-kal vennék fel az újonnan betelepedő legényeket; a XXVI. tc-el pedig a csíkszeredai csizmadiacéhet (az nem tudván a környéket ellátni). A kézművesekről kapott többi törvények már egyedi jellegűek. Az 1569. júniusi törvény jószágvesztéssel és lakhelyükről való kiűzéssel fenyegeti a kovácsokat és más mesterembereket, ha nem tartanak elég szerszámnak való anyagot. Az 1575. decemberi gyűlés a [szász] polgármesterekkel és bírákkal a fegyvergyártásra vonatkozólag kötött megállapodást cikkelyezi be (IX. tc: „szorgalmasatoson csinálják, jó mívet míveljenek és képes árrán is adják"). Az ötvösök aranyozáskor elkövetett csalásait tilalmazza az 1588. decemberi XXXI. tc. Az 1649. január-márciusi országgyűlés két ilyen egyedi rendszabályt is hoz: a XXXIX. tc.-et peres útra igazítja a szász universitas és a kiváltságaikkal visszaélő brassói posztócsinálók ügyét; XL. tc.-ével pedig úgy határoz: