Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

IX. tc); akiknek a fiscus jószágában és egyebütt tizedmentes földjük van, a megszabadítás cló'tt is behordhatják gabonájukat, de míg a jobbágy be nem takarodik, a nemes még hordáskor se bocsássa marháját a gabonába; a hordáskor okozott károk megtérítendó'k. A szüret időpontjáról szól az 1678. októberi XLVIII. tc: ahol birtokos nemesek és jobbágyok szol lei vegyesen vannak, a jövőben közösen határozzák meg a szüret időpontját; ily helyeken a fiscalis tisztek se halasszák a szüretet. A dohány behozatalát és művelését tiltja el az 1686. október-novemberi IX. tc A korszak végén jelennek meg az első rendszabályok is a verébirtásra: az 1688. szeptember-októberi VI. tc. (hivatkozással az e tárgyban hozott korábbi végzés eredménytelenségéről) minden falusi lakost évi 50-50 verébfej beszolgáltatására köteleztek földesuruknak (a szabadok tisztjüknek). Bányaügy, salétromfőzés, -kereskedelem Ugyanilyen szegényes a bányaügyi törvényanyag is. Ott a sor élén ugyan egy nagyfontosságú rendelkezés áll, az 1616. áprilisi VII. tc. 1. pontja: mind bel-, mind külföldi bányászok bárhol szabadon nyithassanak az országban bányát (csak a földesúrral alkudjanak meg) - ezt azonban a belénesvidéki réz- és vasbányákhoz való fahordás ügyét szabályozó törvények hosszú sora követi (1622. szeptember-októberi V. tc: a rézbányákhoz az ottani birtokosok hordassanak fát a régi szokás szerint; 1625. májusi XI. tc: a fejedelem azon rendelkezésének jóváhagyása, hogy a vas- és rézbányákhoz az ölfaadásra köteles falvakból minden házasember évi l-l öl fát vigyen; 1631. június-júliusi XIX. tc: Rézbányára, Vaskohra az ölfahordás a régi szokás szerint történjék; az 1633. április-májusi XIV. tc az erre vonatkozó korábbi törvényeket erősíti meg. Ezt a törvényt újítja meg az 1637. márciusi XXI. és az 1641. április-májusi IV. tc, az 1643. április-májusi VI. tc. pedig egyenesen az 1622. évi törvényhez nyúl így vissza). Csak a II. Rákóczi Györgyöt másodjára is „visszafogadó" 1659. szeptember-októberi országgyűlés mondja ki (VII., megváltozhatatlannak szánt tc-ében) többek között a saját határon való bányaművelés szabadságát, és az 1667. január-februári XX. tc. rendelkezik a csíki vashámorhoz való favágásról (akik eddig fizetésért, szabadon vágták oda a fát, a jövőben is tehessék ezt). Itt említsük meg a salétromfózést és -kereskedelmet tárgyazó törvényeket; az 1620. áprilisi XIX. tc.-et (a salétromfőzők a szászságon ne járjanak faluról falura, hanem a helytartó rendeletével keressék meg a főtisztet, s az általa kijelölt helyen főzessenek, a helységeket ne zsarolják