Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
dön a posták a fejedelem nyílt parancsában jelzett számú lóval járjanak - rendeli el az 1609. április-májusi XXIII. tc. -; szekeret csak akkor vegyenek igénybe, ha erről is szó van a nyílt parancsban. Az 1614. szeptember-októberi VIII. tc. a postaló adásával tartozó városokat kötelezi: valóban tartsanak is lovakat. Ezt a rendelkezést erősíti meg az 1616. április-májusi XIV. tc, azt téve hozzá: a kolozsváriak a postalovakat csak oly távolságra adják, ameddig szokásban volt. A fejedelem kötelezze a révieket postaló tartására - mondja ki az 1622. májusi VIII. tc. Az 1630. január-februári országgyűlés siet rögzíteni (XXXI. tc-ében): postaló adására csak a régi szokás szerinti helyek kötelesek. Postalovat, szekeret csak a salvus conductusszal rendelkezőknek kell adni - írja eló' az 1637. márciusi XXVI. tc. Az 1654. január-februári XI. tc. azt a korábbi rendelkezést újítja meg, hogy a postaló tartására kötelezett helységek valóban tartsanak is arra alkalmas lovakat. Az 1663. szeptemberi VIII. tc. fiscalis perrel fenyegeti azokat, akik szabálytalanul követelnek postalovat, de büntetéssel azokat is, akik nem adják meg a törvényesen járó lovat. A postalovat csak a szomszédos törvényhatóságig vagy helységig vegyék igénybe a posták. A Partium maga hozzon határozatot a postalovakat illetően, követvén az eddigi gyakorlatot. A postalovakról is szól a már említett 1665. májusi VII. tc: a háromszéki és csíki posták komoly szükségen kívül saját lovon járjanak, csak ha az elfáradt vagy útjuk sietős, adjanak alájuk postalovakat. Az 1668. január-februári gyűlésnek két tc-e is foglalkozik a postaló adásának kérdésével: a XX. tc. (portai posták saját lovukon postálkodjanak) és a XXII. tc. (a régeniek, tekintettel városuk romlott voltára, csak hat postalovat tartsanak a fejedelmi posták számára, és ezeket Marosvásárhelyen túl ne vigyék; ha Marosvásárhelyt vagy másutt nem adnak postalovat, és a posta fáradt lovon menvén tovább, az elvész, a lovat nem adók fizessék a kártérítést; a postalótartó helyek általában adjanak lovat). A postalótartási kötelezettséget újítja meg az 1669. januári III. tc. is, megerősítve az előző évi XXII. tc.-et Szászrégenre nézve is, a szászok közti postaállomások elrendelését az universitasra bízva, és egyben postaló tartására kötelezve a máramarosi öt várost. Az 1671. november-decemberi országgyűlésnek azonban újból védelmébe kell vennie a szászrégenieket Marosvásárhely ellen, kimondván (XII. tc): ha a marosvásárhelyiek „factiójok" (a posták megvesztegetése) miatt a régeniek károsodnak, a vásárhelyiek fizessék meg a kárt. Ugyanezen országgyűlés XXII. tc-e gondoskodik a tönkrement vagy elhullott postaló gazdájának kártalanításáról (az udvarmester járjon el ebben) és arról is, hogy amennyiben fejedelmi udvari szolgát oly ügyben küldenek el, hogy a maga lován elgyőzi az utat, ne adjanak neki postalovat.