Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Részben korábbi rendelkezések alaposan bővített felújítása az 1673. november-decemberi V. tc. (a portai posták ne kapjanak postalovat ha csak nem olyan terhet kell bevinniük, amelyet saját lovukon nem tudnak, a posta hibájából elhullott ló árát az fizesse meg): a lényeges nóvum: a portára menőfőkövetek és ügyvivők, a szokás szerint, indulásuk előtt egy hónapig a Barcán tarthatják kvártélyban lovukat, és a főkövetek visszatérésükkor két hétig pihentethetik elfáradt lovaikat; a visszatérő ügyvivő elé küldendő lovaknak is az „illendő kvártély rendeltessék". 1676 végén a postalótartási kötelezettséget újítják fel (november-decemberi VI. tc). Az 1678. júniusi VIII. tc újra a portai postákról mondja ki: saját lovukon járjanak, hozzátéve: egy-egy személy két lónál ne vigyen többet útjára; ha terhet visz be, a fejedelem rendelkezzék róla: hányat adjanak még neki. Az az év októberi általános sérelemorvoslásban két törvény is születik e tárgykörben (egy továbbitól eltekintve, amelyet a mentességekről szólva ismertetünk): a postalóadás kötelességéről szóló általános rendelkezéseket megerősítő és helyi rendszabályokkal megtoldó XIII. tc. (a kiegészítések: a gyulafehérvári görögök és a tekeiek is tartsanak lovat, az utóbbiak legalább négyet; a Fehérvárról Medgyes vagy Szászsebes felé menő posta saját lován menjen, és ott fogjon postalovat, a Kolozs vagy Szék felé menő posta a fehérvári görögök lován menjen odáig) és a XXXI. tc. (címer, salvus conductus nélkül járó posták ne kapjanak lovat; a portai posták is maguk lován járják meg az utat). Az 1684. márciusi XIII. tc. ismét a portai posták és követek lovairól rendelkezik (ezek idő előtt ne küldjenek török lovat kvártélyba a szegénységre, és útra indulván ne merjenek kvártélyban lovat hagyni). Az utolsó ilyen törvény az 1689. januári IX. tc, megvédve a szászokat bizonyos gazdálkodási és postálkodási visszaélésektől, egyben kötelezi őket: aki a fejedelem és ország dolgában jár, annak adjanak postalovat. Jó néhány törvény rögzít postálkodási mentességeket. Nemesek ne tartozzanak postalovat adni - szögezi le az 1613. májusi VIII. tc; az 1620. májusi XVIII. tc. azért jónak látja a csíki nemeseket külön is mentesíteni. A hadban szolgáló székelyeket általában mentesíti a postalóadástól az 1630. január-februári LVIII. tc. A további ilyen törvények az Apafi-kor termékei, az első közülük a már említett 1668. január-februári XXII. tc-nek az a rendelkezése, amely további egy évre menti fel a postalóadástól a fejedelemtől már immunitást nyert tekeieket. Az 1669. január-márciusi III. tc. újabb évre hosszabbítja meg a tekeiek mentességét, egyben Máramaros megyét is utasítja: az öt várost segítse ki a postalótartásban (a főispán rendelkezései szerint). Az öt város könnyebbítéséről szól az 1671. november-decemberi XI. tc is: azok a