Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

lopott marhák nyomának követéséről intézkedik (XIII. tc.): a fejedelemségekben is követni kell a nyomot ameddig lehet, és a régi szokás szerint kell kérni az ottani fejedelmeket: téríttessék meg azzal a faluval a kárt, ahová az ellopott marhát vitték. Helyi érdekű intézkedés az 1642. február-márciusi XVIII. tc: a Torda megyei puszta Felső-Járán a szomszéd falvak vigyék át a nyomot. Az 1643. március-áprilisi XXXVII. tc, a szászföldi nyomfelvételi usust megerősítvén, azt toldja még hozzá ehhez, hogy amennyiben egy falu határáról nem tudják kiadni a nyomot, és a két fél nem tud megalkudni róla, az alispán a főszolgabíró, illetve a szászok közt megállapodott terminuson rendezzék az ügyet. Az 1644. januári gyűlés IX. tc-e a korábbi tc.-et megerősítvén, újabb részletet szabályoz a nyomkeresési gyakorlaton: ha a város valahol rátalál megnyúzott lopott marhájára, jelentse ezt az ottani falusbírónak, az nyolcad napig keresse a tolvajt, és az térítse meg a kárt - ha pedig nem találja, esküdjék meg („annyi magával az, mennyivel az nyomot szokták kiadni"), hogy nem falujabéli a tolvaj, a károsult keresse másutt a kárát. (A székelyek nem fogadják el ezt az intézkedést. Korábbi ususokhoz ragaszkodnak. A szászok csak azt kötik ki, hogy ily ügyekben a Királyföldön saját tisztjeik járjanak el.) Külön törvényt (X. tc.) alkot a gyűlés az Olt vagy más folyó vizén át való nyomvitelről: ha egy falu elvitte a vízig a nyomot, már mentes a következményektől; a káros keresse a túlparton, és ha feltalálja, a túlparti falunak kell felvennie ha nem leli, a túlsó parti falu nem fizet. A korábbi törvények megerősítése és újabb részletkérdés szabályozása az 1647. március-áprilisi III. tc; a nóvum: ha egy helység nem veszi fel és viszi tovább a nyomot, és a károsultnak sem fizet, a vármegye tisztjei a helyszínen haladéktalanul szolgáltassanak elégtételt a károsultnak (további pereskedés kizárásával). A szabályozandók ezzel sem merültek ki. Az 1650. márciusi országgyűlés két törvénye is szól a nyomfelvételről: a XII. tc (a szászok ugyanúgy vegyék fel a két más natio felől a nyomot, mint azok felőlük; ha a szász magistratusok nem járnak el az ügyben, a táblára legyenek érte evocaltathatók) és a helyi ügyet szabályozó XVI. tc. (a részben Közép-Szolnokhoz, részben Szatmár megyéhez tartozó Gyöngy falu magyarországi részén nem akarván felvenni a nyomot, az erdélyi rész se legyen erre köteles, és ha a másik részre átadhatja, a kárt se kelljen megtérítenie). Az 1651. február-márciusi országgyűlés pedig (az ellopott marhák visszaszerzését tárgyazó, már ismertetett XII. tc-en túl) négy további törvényt hoz a nyomfelvételről: a XV. tc.-et (a nyomot a megyehatárokon is vegyék fel), a XVIII. tc.-et (a fiscalis jószágok is