Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

akarnak e megyék előtt törvényt állni, hanem Szatmár megyébe kívánják vinni a pert. A tc. eltiltja az ilyen perek kivitelét a megyéből. Az 1615. májusi XXIV. tc. a Hunyad és Arad megye közt elterülő Huznavidéket csatolja át Aradtól Hunyadhoz. Rövidesen bekövetkezik Lippa elvesztése, Arad megyének csak kis része marad Erdélynél, és azt az 1626. május-júniusi XXVI. tc. Zárándmegyéhez csapja hozzá. Az 1632. májusi XXI. tc. ahhoz osztja az előbb Hunyadnak adott Huzna-vidéket is. 1680 májusában Gyergyószék szeparálódási szándéka ad alkalmat törvény (XIV. tc.) hozatalára (azok a csíkiak közé járjanak derékgyűlésekre, adójukat velük együtt fizessék). Számosabb volt ennél azoknak a törvényeknek a csoportja, amelyek bizonyos különleges jogállású vagy azt vindikáló helységeknek és területeknek a törvényhatóság alá rendelését mondják ki. Az első ilyen törvény az 1564. januári és az azt megerősítő az év júniusi: a fejedelmi birtokok (Déva és Görgény uradalma kivételével) a törvényhatóságok alá tartozzanak. Az 1596. áprilisi XII. tc. Prépostvári Bálint és Károlyi Lászlóné Máramaros megyei birtokát (a bocskói uradalom 11 faluját) rendeli a megye hatósága alá. 1600 júliusában (XIV. tc.) Tekét kötelezik arra, hogy továbbra is a Kolozs megyei főispánokra hallgasson, és Sósmező uradalmában is fenntartják a korábbi rendet. Az 1610. március-áprilisi XI. tc. (a liber baronatus felé vezető fejlődés ellen védekezve) az ország minden helységét a törvényhatóságok alá rendeli (természetesen a városi kiváltságok fenntartásával). Szék városának viszont az 1616. április-májusi X. tc. legalább adóügyekben engedélyezi a vármegyétől való függetlenséget (ha az nem akar a megye szükségére annak fizetni, a fejedelemnek tegye). Az Uj-Tordára szállt fejedelmi gyalogok helyzetét rendezi az 1628. április-májusi IX. tc. (azok vagy a városhoz, vagy a megyéhez tartozzanak, „liber baronatusság"-uk nekik se legyen). Bethlen halála után a rendek sietnek kimondani (1630. január-februári XI. tc): a főispánok a fiscalis jószágokban is tehessenek executiókat. Az 1632. májusi gyűlés XIV. tc.-e a szamosújvári uradalmat is a megye alá rendeli. Az 1633. április-májusi XXXIV. tc. Kún László máramarosi jószágában biztosít jogot a főispánoknak a hivatali eljárásra; ezt a törvényt 1642-ben meg kell újítani (az év február-márciusi VII. tc.) akárcsak 1643-ban a törvényhatósági tiszteknek a fiscalis jószágokban való eljárási jogára vonatkozó törvényt (az év április-májusi XIX. tc: a törvényhatósági tisztek a fiscalis jószágokban is vegyék fel az adóhátralékot). A korábbi törvényekre való általános hivatkozással mondja ki az 1651. február-márciusi országgyűlés (IX. tc.-ével), hogy „az vármegyéknek közönséges szükségére való exactiókban" a fiscalis jószágok és más rendekéi egyenlő terhet viseljenek. Az utolsó ilyen törvény az