Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ban határozza meg a főispánok fizetését: az minden porta után 2 dénár legyen (a melefactorok javaihoz azonban nem nyúlhatnak, a jobbágyoktól sem kényszeríthetnek ki élést). Felesketésükről rendelkezik az 1558. júniusi törvény: előbb a királynőnek, azután a megyének tegyenek esküt a törvényes és helyes igazságszolgáltatásra; ezt a rendelkezést 1559 júniusában megújítják. Az 1588. decemberi XXIV. tc. (már a rendi mozgalom jegyében) arra kötelezné a fejedelmet, hogy a főispánságot „főfő-urainknak" adja, „kiknek autoritása vagyon közöttünk" - azt azonban a rendek is kénytelenek külön kimondani (ellenkező példákra hivatkozva), hogy a főispánok szorgalmasan járjanak el tisztükben, és a törvényt szolgáltassák ki - ha pedig nem hajlandók erre, a fejedelem olyanoknak adja a főispánságot, „kik az ő tisztekben eljárjanak". Az 1606. áprilisi VIII. tc. ismét csak szabad kezet biztosít a fejedelemnek az üres főispáni tisztségek betöltésében (az alispánokról úgy rendelkezve, hogy azokat a főispán nevezze ki a vármegyével egyetértve). Fizetésük kiadását rendeli el az 1609. októberi III. tc. Az 1652. február-márciusi XII. tc. arra szólítja fel a fejedelmet: haladéktalanul töltse be a megüresedett főtiszti állásokat. Az utolsó ilyen törvény, az 1674. november-decemberi II. tc. a Bánffy Dénes megbuktatásakor kialakult ellentmondásos helyzet terméke: a Bánffy ellen felvonultatott rendek, egy személy túlhatalmának a jövőbeni megakadályozására, azt követelik, hogy senki se viseljen két főtisztséget, különösen ne egyszerre főispánságot és székely főtisztséget - de hát a Bethlen-Béldipárt egyik vezére, Béldi maga is Belső-Szolnok megyei főispán és háromszéki főtiszt (generálissága és tanácsurasága mellett), a Bánffytól, semlegesítéssel, elválasztott Rákóczi-Kemény-párt legtekintélyesebb alakja, Teleki két megye főispánja és két végvár főkapitánya (az utóbbiak közül az egyik gyakorlatilag törvényhatósági főtisztség is); így születik a kompromisszum: a két főtisztség viselésének tilalma alól kivétetnek azok, akik már ezt viselik. Egyéb tisztségek Egyéb tisztségek betöltését tárgyazó általános rendszabály volt az 1660. februári III. tc. (a királynő a várak tisztségeire és egyházi hivatalokra erdélyieket állítson). Végül néhány, a tisztségek betöltésével, tisztek jogaival, fizetésével kapcsolatos vegyes intézkedést említsünk meg itt: az 1630. június-júliusi XXX. tc.-et (annualis salvus conductus csak a váradi kapitánynak, háromszéki tisztviselőknek és fejedelem praefectusának jár), az 1660. decemberi-1661. januári VII. tc.-et (a tatár rab-